Andy Baron

Kamaszkoromban is puszilgatott a múzsa, rajzoltam, írtam, de az élet évtizedekre eltanácsolt a művészi pályától. Tíz éve állandóan olvasó emberből, egy pályázat miatt, mégiscsak íróvá kupálódtam. Írói botladozásaim során sokat tanultam kortársaimtól, és persze az életemben elolvasott ezernyi regényből, novellából. A kezdeti, interneten novellákat posztolgató időszakomban még sok rossz kritikát kaptam, részben jogosakat, részben irigyeket (a roppant lelkes önmenedzselésem miatt). Persze dicséreteket is learathattam és lettek hűséges olvasóim is.
Egyszer úgy adódott; egy nyomdász ismerősöm felajánlotta, hogy olcsón nyomathatok nála, én pedig egy MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin nevű folyóirattal próbálkoztam. Ez saját és baráti körből származó sci-fi és kalandos írásokat tartalmazott, némileg retró-bájos, rajzos illusztrációkkal. Három számot ért meg a magazin, nekem tanulság volt és ugródeszka. 
Kedvenc irodalmi zsánereim a sci-fi, a humoros, abszurd humoros próza és vers, ezekben otthonosan térülök-fordulok. A rendes, nyomtatott papírkönyv nekem az életemen keresztül kitartó szenvedélyem, akár másnak a jó könyvéről, akár a saját kiadványomról van szó.
Jelenleg van néhány önálló szórakoztató irodalmi kötetem és még több novella antológiás megjelenésem is.
Az új könyvem a METRÓ-univerzum ihletésére született; BUDAPEST 2038 - Kárhozottak városa. Ez egy négyszázötven oldalas posztapokaliptikus sci-fi, rengeteg történéssel és részletesen kidolgozott hús-vér karakterekkel, nagyon sokat és örömmel dolgoztam vele.