Brooke: A testem a börtönöm

Nagyon tetszett a stílusa. Olvasás közben teljesen átéreztem a lány gondjait, olyan volt, mintha én magam is egy kórházi ágyon feküdnék, mintha én magam lennék Brooke.
Élmény volt belelátni magam ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe. Már csak azért is, mert elgondolkodtatott azon, hogy becsülni kell azt, amit, akit kaptam. Becsülni a másikat, szeretni, jó döntéseket hozni, és akkor nincs szükség második esélyre. :)

Jó kis könyv ez. :)
A kivitelezés egyedi és ötletes. Nem olvastam még hasonlót.
Minden elismerésem a szerzőnek, aki férfi létére rendkívül hitelesen adta vissza egy gyermekéért küzdő anya érzéseit.

Azt kell mondjam nem okozott csalódást, sőt, nagyon érdekes, elgondolkodtató alkotás. Izgalommal vártam, hogy mi lesz a történet vége, egyfolytában ezen pörgött az agyam, teljesen lekötötte a gondolataim. Sokszor megálltam olvasás közben és gondolkodtam, agyaltam egy-egy részt olvasva.
Szeretem, amikor egy történet ennyire leköt, megmozgatja a fantáziám, a gondolataim.

Lassan és nagyon furcsán indult a barátságom ezzel a hallgatag, ámde mégis szószátyár nőszeméllyel. Nagyon sokáig bizalmatlan voltam vele, talán épp a csendessége miatt. Már több, mint egy éve figyelem, de eddig nem merészkedtem hozzá közelebb.

Pár hete viszont Brooke egy társasjátékozás +1 fője lett. Szegény nőt olyan sokszor emlegettük a barátaimmal, miközben súlyos pénzeket fizettünk egymásnak Monopoly figuráinkat tologatva, hogy a csuklás téríthette magához a kómából. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Már az első oldalakon arcul csapott annak a felismerése, hogy tévesen ítéltem meg a történet főszereplőjét. Én balga azt hittem, hogy az állapota miatt depressziós, és kissé pesszimista hangulata lesz hősnőnknek, ehelyett egy jó humorú, igazi harcos személyiséggel találkozhattam. Ahogy egyre inkább megismertem, úgy szerettem volna egyre jobban azt, hogy Brooke valóságos személy legyen. Jó lett volna egy kávé mellett kifaggatni arról, hogy tartott-e a bonyodalmaktól, amelyeket a kegyetlenül őszintén az olvasók elé tárt élete okozhat. Mit is mondhatnék? Egyszerűen képtelenség elhinni a gondolatairól, az érzéseiről és az emlékeiről, hogy pusztán az írói zsenialitás szüleményei.

L.J. Wesley egy olyan nőt teremtett, aki bármelyikünk szomszédja, munkatársa, vagy barátnője lehetne. Igen, persze, a múltja miatt valószínűleg páran jó messziről elkerülték volna, hiszen nem élt makulátlan, mintapolgár életet, de hát Istenem, valakinek, ilyennek is kell lenni.

A saját és mások hibáiból tanulhatunk. Szerencsére a tévedéseit Brooke is felismerte, és igyekezett helyrehozni azokat. A sorscsapások nem törték meg, a tanulságok levonása után erősen, és kitartóan menetelt a céljai felé.

Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy igazán izgalmas ember életébe bepillantást nyerni, egy rendhagyó regényen keresztül, mely elrugaszkodik a kliséktől és kerüli a sablonokat.