Néma bűnök

Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik. Az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán van, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. A családon belüli erőszak nagyon is valós, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték.

"Egyszer már mondtam, hogy szeretlek. Ha valami változik, szólok” – mondta az öreg székely a feleségének. Nos, hasonlóan konzervatív családba született hősnőnk, akinek a régimódi családmodellben kell helytállnia egy modern világban.

Képzeljük el a szigorú, kemény apát, akit a nyak, azaz a manipulatív anya irányít, három gyerekkel a háta mögött. Mindezt tetézi a tény, hogy két lány után egy fiút vártak a szülőszobában, de ehelyett az írónő irónikus személye látta meg a napfényt. Szóval ha mindezt elképzeltük, akkor lássuk, mi várható: pár pofon fájdalommal leöntve, és köretként némi cinizmussal tálalva – ez utóbbi teszi a könyvet könnyen emészthetővé még akkor is, ha ebben az első részben pár kisebb-nagyobb tragédia is megjelenik.

Emilly nyíltan kegyetlen, ám mégis torz iróniája görbe tükröt tart a „klasszikus”, már-már tanyasi családmodellnek. Megtudjuk, hogyan lehet túlélni egy ilyen gyermekkort a születéstől az első szerelemig.