Fejlesztő könyvek
Ebben a kötetben olyan gyakorlatokat lehet megtalálni, melyek a beéneklés során hasznosak és jól alkalmazhatóak tanítók, tanárok és bárki számára, aki egyéni- és közösségi hangképzéssel foglalkozik. Azok számára hasznos ez a gyűjtés, akik tisztában vannak épülő vagy már meglévő kórusuk képességeivel, az éneklés fiziológiai- és technikai hátterével, jól ismerik a hangképzés módját. Kellő megalapozottsággal rendelkező szakemberek számára lehet igazán hasznos ez a könyv.
Fekete Anikó első kötete csaknem kilenc évig készült. Játékok, feladatok, gyakorlatok sorát tartalmazza, igazán izgalmas leírásokkal, magyarázatokkal, sokszor tanácsokkal is fűszerezve. Ez az összegzés elvitathatatlan és sokszínű.
Csiporka meseregény-színező család 1. - Főszereplői Csiporka, a csíkos hasú bogárka és Bíborka, a pillangó.
A könyv világra jöttük legelső napját mutatja be sok-sok kalanddal. Szeretetre, barátságra, segítségadásra, összetartozásra, törődésre tanítja olvasóit, illetve segít fejleszteni kézügyességüket, figyelmüket, a ceruzakezelést.
Csiporka meseregény-színező család 2. - Ez a kötet a Csiporka, Bíborka és az Erdő Szelleme meseregény-színező folytatása.
Csiporka meseregény-színező család 3. - Ez a kötet a Csiporka, Bíborka meseregény-színező folytatása. A sorozat első részében (Csiporka, Bíborka és az Erdő szelleme) Csiporka, a csíkos hasú bogárka és Bíborka, a pillangó világra jötte első, sok-sok kalanddal tarkított napját ismerhetik meg. A második kötet (Csiporka és Bíborka barátokra talál) az emberi kapcsolatok fontosságának hű képét adja a kis bogarak első hetének szöveges és képes bemutatásával.
Ez a diákszínházi interjúkötet a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. A beszélgetések egy része a csaknem félszáz éve újraindult mozgalom indítóokát keresik, s az abból következő változásokkal, fejlődéssel foglalkozik. Egy-egy találkozás során arra is fény derült, mi a haszna és értelme a XXI. században a diák színjátszásnak. Az interjúk során olyan szakemberek is megszólaltak, akik nem diákszínjátszó-rendezőként tevékenykednek, hanem moderátorként, zsűritagként vagy kritikusként szoktak véleményt formálni. Képzési rendszerekről, kiépült hagyományokról és speciális fejlesztési területekről (például ének-zene, mozgás) is szó esik.
Amint az olvasó áttekinti a beszélgetéseket, tisztán láthatja, egyes területeken milyen – általuk beváltnak tartott – metódus alapján dolgoznak az alkotók, s milyen motivációik, milyen színházi és pedagógiai elképzeléseik vannak.
