Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Fekete Anikó

1988-ban születtem Győrben. Jó pár iskolát elvégeztem, mert szeretek tanulni. Drámapedagógiával, színházi neveléssel, kreatív zenével, ének- és hangképzéssel, valamint kórusénekléssel foglalkozom. Közéleti tevékenységemhez tartozik, hogy az Országos Diákszínjátszó Egyesület választmányi tagja vagyok (2013-), valamint a budapesti MégIs Társulatot vezetem (2007-).

Játszani jó! című kötetemben (2015) olyan színházi-, zenei-, beszédtechnikai- és mozgásos gyakorlatokat rendszereztem, melyek a tanítás játékosságát, mégis a figyelem élesítését és különböző készségek fejlesztését helyezik előtérbe. 

Énekelni együtt jó! című kötetem (2016) pedig beéneklőgyakorlatokat összegez, ezzel is színesítve a karvezetői eszköztárat.

Generációk diákszínháza (2018) című könyvem a diákszínjátszás múltját és jelenét kutatja. További publikációim az Új Pedagógiai Szemle, FÉLonline, Parlando, Zeneszó című folyóiratokban fellelhetőek.

Rendezés:
1.800 Ft

Ebben a kötetben olyan gyakorlatokat lehet megtalálni, melyek a beéneklés során hasznosak és jól alkalmazhatóak tanítók, tanárok és bárki számára, aki egyéni- és közösségi hangképzéssel foglalkozik. Azok számára hasznos ez a gyűjtés, akik tisztában vannak épülő vagy már meglévő kórusuk képességeivel, az éneklés fiziológiai- és technikai hátterével, jól ismerik a hangképzés módját. Kellő megalapozottsággal rendelkező szakemberek számára lehet igazán hasznos ez a könyv.

2.500 Ft

Fekete Anikó első kötete csaknem kilenc évig készült. Játékok, feladatok, gyakorlatok sorát tartalmazza, igazán izgalmas leírásokkal, magyarázatokkal, sokszor tanácsokkal is fűszerezve. Ez az összegzés elvitathatatlan és sokszínű.

2.800 Ft

Ez a diákszínházi interjúkötet a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. A beszélgetések egy része a csaknem félszáz éve újraindult mozgalom indítóokát keresik, s az abból következő változásokkal, fejlődéssel foglalkozik. Egy-egy találkozás során arra is fény derült, mi a haszna és értelme a XXI. században a diák színjátszásnak. Az interjúk során olyan szakemberek is megszólaltak, akik nem diákszínjátszó-rendezőként tevékenykednek, hanem moderátorként, zsűritagként vagy kritikusként szoktak véleményt formálni. Képzési rendszerekről, kiépült hagyományokról és speciális fejlesztési területekről (például ének-zene, mozgás) is szó esik.
Amint az olvasó áttekinti a beszélgetéseket, tisztán láthatja, egyes területeken milyen – általuk beváltnak tartott – metódus alapján dolgoznak az alkotók, s milyen motivációik, milyen színházi és pedagógiai elképzeléseik vannak.