Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Generációk Diákszínháza

Katt rá a felnagyításhoz
Ár:
2.800 Ft
Szerző: Fekete Anikó
Elérhetőség: Raktáron

Ez a diákszínházi interjúkötet a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. A beszélgetések egy része a csaknem félszáz éve újraindult mozgalom indítóokát keresik, s az abból következő változásokkal, fejlődéssel foglalkozik. Egy-egy találkozás során arra is fény derült, mi a haszna és értelme a XXI. században a diák színjátszásnak. Az interjúk során olyan szakemberek is megszólaltak, akik nem diákszínjátszó-rendezőként tevékenykednek, hanem moderátorként, zsűritagként vagy kritikusként szoktak véleményt formálni. Képzési rendszerekről, kiépült hagyományokról és speciális fejlesztési területekről (például ének-zene, mozgás) is szó esik.
Amint az olvasó áttekinti a beszélgetéseket, tisztán láthatja, egyes területeken milyen – általuk beváltnak tartott – metódus alapján dolgoznak az alkotók, s milyen motivációik, milyen színházi és pedagógiai elképzeléseik vannak.

Leírás és Paraméterek

Vajon gondolták-e a XVII-XVIII. században az iskoladrámák kollégista szereplői – a fennmaradt dokumentumokban nevesek és névtelenek –, hogy két évszázadra rá színháztörténészek és pedagógusok drága, ritka kincsként gyűjtik emlékeiket, rajzokat, szövegeket, feljegyzéseket, leveleket? Ők tették a dolgukat, komolyan véve szerepeiket vagy éppen – diákosan – elhuncutkodva még a legdrámaibb jeleneteket is. Számukra mindennapos dolog volt ez, csak sejthetjük, hogy jobban kedvelték, mint a tanórát, a szilenciumot vagy az esti áhítatokat. Mindegy. Kilián István professzor úr és tanítványai jóvoltából vaskos kötetekre rúg az iskoladrámák szakirodalma.

Vajon a XX. század közép-kelet európai viszonyai közepette nem csupán a "derű óráit", hanem az önismeretet és társadalom-kritikát is felvállaló, mással alig pótolható közösségi élményeket teremtő diákszínjátszás történeti jelentőségére, dokumentumainak gyémánt-értékére mikor figyel fel az (akár egyesült) színház- és pedagógiatörténet? Számon tartjuk-e azokat a hősöket és kedvenceket, akik a pódiumról üzenve biztatták autonómiára, szabadságvágyra játszótársaikat és közönségüket?

A munka elodázhatatlan. Hiszen e történetnek a kezdete is a történelem ködébe burkolózik immár. A hősök az élet rendje szerint kivonultak az iskolai színpadokról, sokan immár az életből is. Generációk sorjáznak egy-egy művelődéstörténeti-történelmi fordulót követően, s e periódusok hasonlósága és különbsége hallatlanul izgalmas és fontos. Ezért tartom Fekete Anikó vállalkozását hézagpótlónak. Kiválasztotta az "alapító atyák" (és anyák) közül a megszólíthatókat, a középgeneráció, majd e generációkban fiúi ölelésben vagy éppen fiúi haragban álló újabb és újabb generációk jelentős alakjait. Fontos interjúkat készített velük, róluk, s ezt rendezte kötetbe. A panteon még nem teljes. 

Kérjük az olvasót, olvassa kíváncsian, szeretettel, bizalommal az interjúkötetet, biztassa a szerzőt - vagy éppen önmagát - a minél teljesebb kép összeállítására. Nem lesz tanulság nélküli.

Trencsényi László c. egyetemi tanár, aki egykor – ennek már több mint 50 éve – Mezei Éva diákszínjátszó csoportjában "játszta" valamelyik derék mesterembert a Szentivánéji álomban, majd Gyemjád Bednij Fõ utcáját harsogta a szavalókórusban a budapesti Radnóti Gimnázium színpadán.

ISBN 9786150030463
Kiadás éve 2018
Kiadó Aktivitás Alapítvány
Kötés puhatáblás
Oldalszám 148

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét


Megjegyzés: A HTML-kód használata nem engedélyezett!
Értékelés: Rossz Kitűnő