Frei Tamás

"A szomáliaiak nem fedték fel az arcukat. Beduin fejkendőikre itt nem volt szükség, mert a szél nem fújt az arcukba szilánkszerű, éles homokszemeket. A Földközi-tenger partján már nem. Guggolva ültek a végtelennek tűnő víz előtt, mezítláb, a sarkukra helyezve a testsúlyukat."

21. század - akció - Amerikai Egyesült Államok - Budapest - Irak - kaland - kalandregény - kortárs - Közel-Kelet - krimi - Líbia - magyar nyelvű - magyar szerző - migráció - Nápoly - Olaszország - politika - politikai krimi - regény - régészet - társadalomrajz - terrorizmus - thriller

"Madár vagyok és repülök" - Ajza, miközben kiszállt az autóból, ezt a pár szót ismételgette. Halkan, maga elé motyogva, mintha csak imádkozna. "Madár vagyok és repülök."

Az alig húszéves dagesztáni nő remegő kézzel fogta össze a sálat a nyakán. A fekete csador körbeölelte az arcát. Az előregörnyedő és halálra készülő törékeny test elbújt a takaróként ráterülő muszlim ruha inkognitójában."

"A töltény a puskacsőben arra várt, hogy végre megtehesse nyolcszáz méteres, halálos útját. A napsütéstől szinte megolvadva készült a másfél másodperces száguldásra, hogy azután alagutat vájhasson a puha agysejtekben..."

BSZ - Jamaicán a rendőrségi terepjárók már dübörögnek, hogy kézre kerítsék a Magyarországról óriási vagyont "kimenekítő" és a távoli karibi szigeten bujkáló, korrupt pesti bankárt.