Gyermek és ifjúsági

"Beköszöntött az ősz, és vele együtt Dezső számára is megkezdődött az óvoda. Vidáman és kíváncsian kukkantott be az ovi kapuján. Majd anyukája kezét szorítva egyre óvatosabban baktatott a Mancsos csoport szobája felé. Medve néni mosolyogva köszöntötte az ajtóban."

"Dezső, a kis béka születése óta cumizott, és elképzelni sem tudta az életét kis pipája nélkül. Kellett a játékhoz, a biciklizéshez, mesenézéshez, alváshoz. A cumival evéssel és ivással is próbálkozott, de ilyen széles szája még neki sem volt. Nyáron azért kellett, mert hűtött, télen pedig, mert melegítette a száját séta közben."

"A nap sápadtan ragyog a szürke felhők ködös egén. A kopár pusztaságban nem nő egy fűszál sem. Mindent sziklák és kövek borítanak. Síri csend honol. Mintha egy árva lélek sem lenne a környéken. Minden egy elhagyatott, sivár és szürke kőpusztára emlékeztetett, egy helyre, ahová a nem kívánatos személyeket üldözik, örök kárhozatra."

"A kora reggeli Nap fénye halványan ragyogott. Még nem bukott elő a horizonton, de sugarai már elérték a sáros pusztát. Az előző napi eső feláztatta a talajt, mocsarat formálva a síkságból. A viharfelhők még mindig az égen szállingóztak, de a nedvességet már kiadták magukból."

"Rózsaszín felhők csoportosultak egy kis domb felett az ég alján, jelezve, hogy közeledik az éj. A nap lenyugvásához készült, a domb mögül pedig éppen csak visszapislákolt pár halvány napsugár. Egy zöld kis falusi rét terült el az égbolt alatt az erdő szomszédságában, amelynek egy távoli pontján gyermeki zsivaj és kacaj harsant fel, amely egyre közelebbről és közelebbről hallatszott."

"Anya mindig azt mondta nekem, hogy különleges vagyok. A legszebb és legokosabb kislány a világon. Miért is mondott volna mást? Hiszen az édesanyám volt. Természetesen a húgomnak is mindig ugyanezeket mondta. És amikor kérdőre vontuk, hogy mégis melyikünket szereti jobban, csupán ennyit felelt: "Egyikőtöket sem. Mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek, csak másképp."

"Egy rendhagyó könyvet, azaz füzetet tartasz a kezedben. Gyermekverseim vannak ebben, de a gyermekverseket tartalmazó kiadványoktól eltérően... nincsenek benne illusztrációk. Mindig is szerettem volna kezembe venni ceruzát, filcet, és rajzolni a könyvekbe, amikor a gyermekeimmel olvastunk (ők néha nem fogták vissza magukat)."

"Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését."

"A Varázsvilág lakói éppen olyan sokfélék, mint az emberek: akad köztük jó is, rossz is. Az éves rosszaságversenyben Bosszatöpp mindig elnyeri az első három hely valamelyikét, ami nem is csoda, mert folyton-folyvást gyakorol, és annyira jól csinálja mások bosszantását, hogy a Varázsvilágban mondás is van róla? "kicsi a Bosszantöpp, de nincs nála idegesítőbb."

"Rebi és Bogi bölcsi óta voltak a legjobb barátok. Együtt gyűjtötték a homokozóban a bodobácsokat, együtt ették az udvaron a lóheréket, együtt utálták a céklafőzeléket, együtt ragasztózták össze a bölcsiasztalt, és végül együtt mentek oviba és iskolába is."

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit Sárinak hívtak. Vékony testalkatú, mosolygós, kedves teremtés volt, Hosszú vörös haja a derekáig ért, fehér arcbőrén szeplők rikítottak. Édesanyjával egy kis tanyán laktak, ahol a friss levegőn naphosszat barangolhatott, játszhatott volna, ha nem a szobájában töltötte volna az ideje nagy részét."

"A sűrű rengeteg erdő szélén élt egy mackó család. Mindennap, a cammogós vén, öreg, medveapó élelmet keresett családjának. Addig sosem jött haza, míg minden éhes szájnak nem akadt valami kis finom falat."

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit Sárának hívtak.

Once upon a time, there was a girl, whose name was Sarah."

"A sűrű rengeteg erdő szélén élt egy mackó család.

At the edge of the large, dense forest, a bear family lived there."