Keresés

Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt.

Az emberi elme furcsa jószág… képeket tárol, figyel és álmokat kever a valósággal. Néha ébredés után zavartan pislogva próbáljuk helyre tenni az eseményeket, szétválasztva a valóságot a fantázia szülte filmkockák boldog, vagy éppen bénító pillanataitól.

Kedves Olvasóm!

Van kedved egy kalandos kincsvadászathoz? Egy tárna mélyén vár ránk a nagy démon kincse.
Azt mondod, hogy veszélyes?
Dehogy.

Daniel, ​az amerikai tini srác élete maga a tökéletesség. Iskola, barátok, jól szituált szülők, és minden, ami ezzel jár. Imád zenélni és táncolni – nem titkoltan ezt képzeli el jövőként. Talán az egyetlen felhő az élete fölött, hogy szülei ezzel nem értenek egyet, de erősen titkolják: fiúknak hagyományos, egzisztenciálisan tekintélyes karriert szeretnének. Dan persze lázad.

"Mindenkinek megvan a saját története. A tiéd hogy hangzik? Készítettek már interjút veled? Elmesélted és visszaolvastad már életed eddigi lényeges mozdulatait, a felejthetetlen élményeket, motivációd mozgatórugóit? Ismered érzelmi mélységeidet és magaslataidat, összetett jellemedet, képességeidet? Elemezted már megharcolt küzdelmeidet, elért sikereidet?"

"Marko Lati - dendrológus, amatőr művész és háborús veterán - mindig is csendes, nyugodt és békés ember volt. Arról már sokan írtak, hogy életének különféle sikereit mennyire nem amerikai módon élte meg. Az 1972. őszi történések azonban nagyon felkavarták, rosszat sejtve és érezte: ezúttal talán mégis meg fog szólalni..."

"Valamilyen mértékig hiszel Istenben, de még keresed a módot, hogyan kapcsolódj hozzá? Útmutatásra és kiegészítő információra vágysz? Megrendült a hited? Csalódtál egy papban vagy hitoktatóban, megbántottak a közösségben vagy úgy érzed, Isten nem hallgat meg?"

"Hajad rátapintottam,

mintha kezed lenne;

hullámát, a selymét

simítottam benne..."

"Szádzsi, az ifjú tálib harcos, remegve emelte vállához az orosz kézi páncéltörőt, és a közeledő helikoptereket kereste vele az égen. Érezte, most Allah is figyel rá, támogatja őt nemes céljában. Az ifjú tudta, nem hibázhat. Alig két hete csúfos kudarcot vallott, és ezt a szégyent a hitetlenek vérével kellett lemosnia magáról."

"Börtönben születtem. Ha bárki megkérdezte volna, hol szeretném meglátni a napvilágot, biztosan ez lett volna a legutolsó, amit választok. De senki sem kérdezte. Nem töltettek ki velem kérdőívet arról, mikor szeretnék megszületni, mely társadalmi rétegbe, milyen bőrszínnel és milyen képességekkel."

"A szirénázó rendőrautó hallatán megfagyott ereimben a vér.

- Megtaláltak - suttogtam kétségbeesve -, most tényleg megtaláltak!

Nyirkos kezeim kétségbeesetten szorították a kormányt, feszült tekintetem pedig a vizes és sötét országútra tapadt, melyet a közvilágítás hiánya és a zuhogó eső miatt csak elmosódva láttam. Zihált a tüdőm, és alig kaptam levegőt."

"Bor Ferenc elégedetten dőlt hátra az öreg kúria hatalmas, nyitott tornácán. Szájából pipa lógott, lassan, megfontoltan pöfékelte a füstöt, amely észrevétlenül szállt tova az őszi naplemente nyugalmat árasztó horizontja felé. Szeretett itt üldögélni, kedvelte az a nap nap után ismétlődő szokást, amit oly régen lesett el még édesapja kedvteléseiből."

"Érzi, hogy egyre kevesebb oxigénhez jut. Ha a búvárkodásai során nem szórakozott volna azzal, hogy egyre durvább oxigénmegvonás mellett meddig bír eszméleténél maradni, már ő is a társai sorsára jutott volna. Erősen szédül, és kezd összefolyni minden körülötte. Az agya is egyre kevésbé képes ellátni a feladatát."

"- Milyen hamar eltelt a tanév4 - álmélkodott fennhangon, kissé szomorkásan, gondolatait maga elé motyogva Csiporka, a kis csíkos hasú bogárlány.

- Rengeteg újat tanultunk! Sok-sok új barátra leltünk! - kontrázott rá Bíborka, a pillangó."

"Jó pár éve gondolkodtam azon, hogy megírom a történetemet, hogy az olvasók, akik hasonló helyzetben voltak, vagy vannak, erőt és inspirációt merítsenek belőle. Elkezdtem megírni, de többet sírtam, mint írtam. Akkor tudtam, hogy még mindig kell idő, hogy feldolgozzam az eseményeket, hiszen ahogy írtam, újra átéltem, pedig eltelt több, mint húsz év."