Keresés

"Bor Ferenc elégedetten dőlt hátra az öreg kúria hatalmas, nyitott tornácán. Szájából pipa lógott, lassan, megfontoltan pöfékelte a füstöt, amely észrevétlenül szállt tova az őszi naplemente nyugalmat árasztó horizontja felé. Szeretett itt üldögélni, kedvelte az a nap nap után ismétlődő szokást, amit oly régen lesett el még édesapja kedvteléseiből."

"Csak mi ketten megyünk vissza megnézni a sírokat. Senki más nem vállalkozik a feladatra, holott valamennyien ébren vannak ezekben az alkonyi órákban. Izzadtan és rémülten ülnek, hallgatnak, lesütik a szemüket, mintha ez a kötelesség meghaladná a képességeiket."

"A hangszerek játéka tökéletes dallammá egyesült a teremben. Felemelő érzés. Leginkább az, hogy ez az én művem. Egy pillanatra felnézek, és figyelmem a zenésztársak átszellemült arcát, a hallgatóságot, a cárt. Megdobban a szívem, lehunyom a szemem, és a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Ez egy szép este lesz."

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.

"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."