Keresés
Keresési feltételek
A keresési feltétellel megegyező termékek
Torma István életművének második részében továbbgörgeti gondolatait a világról, az átélt élet-élményeiről, amiket nyitott szívvel tár elénk.
Különleges hangulatú novellák, versek, hosszabb-rövidebb írások hozzák egymáshoz közel a szerzőt és az olvasót. Minden szó üzenetet, érzelmeket és vágyakat jelenít meg, miközben tűnődésre, elmélkedésre és néhol nosztalgiára hív minket.
"Hajad rátapintottam,
mintha kezed lenne;
hullámát, a selymét
simítottam benne..."
"Sallangok nélkül nehéz verset írni. És ajánló írni. De tényleg. Mert hát tudod... ott van a szófelhalmozás, az égető késztetés, hogy - mint a festők - a költői képbe is rajzoljunk még egy titkos képet, meg ugye a sok szimbólum, és rejtett utalás, és persze az önkifejezési kényszer - a költő néha szeret okosabbnak tűnni mindenkinél."
E-könyv - Az itt közreadott írások a szivtars.hu internetes magazinban jelentek meg, melyet a főszerkesztő Rózsa Imre András válogatott be, közel három év alatt. A Szívtárs internetes magazin rengeteg cikkben, elismert szakemberek megszólításával, próbált jobb utat mutatni, bajba jutott, elvált, vagy özvegyembereknek, és a széthullott családoknak.
/A szerkesztő tragikus halálával sajnos a magazin is megszűnt./
E-könyv - Válogatott versek és prózák, melyeket a Barátok Verslista kortárs irodalmi csoport különböző játékos feladatai ihlettek.
E-könyv - Válogatott versek, melyek a Kisalföld megyei napilap oldalán jelentek meg, képekkel illusztrálva.
E-könyv - A 2016-ban nyomtatásban megjelent kötetben a versek, képversek, és haibunok, a szerző a világról alkotott gondolatait és érzéseit osztja meg az olvasóval.
"Mi is a szeretet, ha nem az élet? Néha könnyek, néha fények! Néha szivárvány, néha sötétség, néha bánat, néha reménység. Nélküle az élet, mint kifakult színek, szomorú arcok, hideg szívek. Van, aki színleli, van, aki élvezi, van, aki keresi, van, aki nem leli!"
"A hajnal hűvös, dermesztő.
Itt az idő: Ébresztő!
Kukurikú! Itt a reggel!
Én vagyok az élő vekker!"
"Hosszú száraz útjaimon,
Terhet viszek púpjaimon.
Fárasztó karavánút végén
A nagy sivatag közepén,
Most pihentem, ittam is,
És látom, ott egy piramis."
"Nád közé bújok,
Ha fészket rakok.
Víz tetején úszok,
Ha éhes vagyok."
"Több millió évvel ezelőtt, őslények
népesítették be a Földet. Némelyek
repkedtek akár a madarak. Mások
úsztak a tengerekben, mint a halak."
"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,
Fura salak, satnya fajta.
Nyurga ura túrta, fúrta,
Gyúrta bizony újra, s újra."
"Ezek csak versek.
Igen.
Másnak ennyit jelent.
Az egyetlen én vagyok,
Akinek többet:
A múltat és a jelent."