Keresés

"Belecsapott a villám a körtefába. Éppen azon a napon, amikor új életet kezdtem.

A tartójába száradt kristálycukorral küszködtem, amikor a fáradt konyhai világítást elnyomta egy hatalmas villám élénk fénye. Még épp felkaptam a fejem, valahol mélyen tudtam, mi  következik, de időm sem maradt felkészülni. Dörrent, de úgy, hogy a kredencben megcsörrentek a Nagyi mázas bögréi és pálinkáspoharai"

"Odakint viharos szél süvített, a feldúlt eget villámok élénk fénye szabdalta fel. Lerogytam a székre. Az asztalon heverő hasított bőr tarisznyákat babráltam, amikor valami történt, valami a hatalmába kerített. Meggyújtottam két gyertyát, csak hogy jól láthassam, mik is rejlenek a hímzett bugyrokban, és kiöntöttem a tartalmukat az asztalra. A nagyobbik arannyal volt tele. Súlyos, fényes arannyal."

Dalnok Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét.

Eszter és Hanna hagyománytisztelő, szerető családba születtek. Nagyapjuk, édesapjuk is zenész volt, így még a hétköznapjaikat is a muzsika töltötte be, varázsolta széppé. Ám körülöttük a világ egyre komorabbá vált, 1944 tavasza már nem azt az életet kínálta számukra, amelyben mindnyájan bíztak. A lányok édesapja bármit megtett volna, hogy elleplezze a rémisztő valóságot, hogy megkímélje családját a sárga csillag viselésének szégyenétől. De elérkezett a nap, amikor a valóság bakancsos, fegyveres katonák képében betört az otthonukba. Az utolsó előtti pillanatban azonban az édesapa még adhatott a lányainak útravalót: egy dalt.

"Ez a csend másként szólt. Nem volt hangja, mégis, aki jól figyelt, hallani vélte. A korábban vad táncot járó falevelek mozdulatlanul várták a hajnalt, ahogy a Tisza szokatlanul tajtékzó hullámai is kisimultak. Elnémult a város. Csak a fogyó hold ragyogott hűvös, fehér fénnyel borítva az elszürkült szigetet. Ahol késő délután még kíváncsi, borzalomra éhes népek tülekedtek, hogy lássák a végső leszámolást a lelkükre veszélyt hozókkal, mostanra kihunyt az utolsó hang is."

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli.

"Fodros a szoknyája. Nem valami könnyű selyem, omló szatén, a nyári forróságban hűsítő zsorzsett. Nehéz vászon. Rajta kötény, halványlila. Kis sámlin ül, régi, fényesre kopott bútordarabon. Ölében tál, apró virágokkal az oldalán, mellette kandúr lustálkodik. Maszatos kis kezét a szájához emeli, szétnyitja ujjait, de a szemek egy része szertehullik."

BSZ - Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?