Keresés

BSZ - Alig pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis egy újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlenséggel gyilkoltak meg a saját otthonában.

A holttest jobb lábát levágták, a kiérkező nyomozócsapat pedig tehetetlenül áll az eset előtt.

BSZ - A No.1 blogger regényének várva várt folytatása!

Hányszor gondoltad már azt, bárcsak máshogy döntöttél volna? Hányszor szeretted volna elmondani, amit már nem lehet? Hányszor vágytál arra, hogy legyen még egy esélyed…

Válságban van-e a világ? Netán végveszélyben? Rémisztő, fellengzős, fantasztikus regényt ígérő a cím, de az utána következő sorok kijózanítóak.

Három kisregény került ebbe a kötetbe. Az Én és én egészen ifjúkori munka, húszas éveim végén írtam (1979), miután eltöltöttem egy szűk hetet Bábolnán, az akkori szocializmus kiemelt állami gazdaságában, mely állattenyésztésre szakosodott, sorozatgyártott boldogtalan csirkétől sikeres versenylóig.

BSZ - "Nem vagyok az a tipikus magyar híresség, aki könnyen és szívesen megnyílik mások előtt. Vannak olyan időszakai az életemnek, melyekről sosem beszéltem még. Senkit nem avattam be abba, milyen sok fájdalmat őrzök a gyerekkoromból; hogy tettem túl magam tizenévesen az öcsém tragikus elvesztésén; hogy és hol fordultam a zenéhez és kapaszkodtam a dallamokba, hogy elrepítsen egy általam kreált csodálatos világba.

BSZ - Mit tennél, ha egy olyan világba születnél, ahol minden ember egyformán látja a saját és mások halálának időpontját? Ha létezésed minden egyes pillanatát beárnyékolná annak a napnak a dátuma, amikor számodra minden véget ér? - teszi fel a kérdést Kymin, aki az életén átvezetve cáfolja meg az olvasó nyilvánvalónak tűnő válaszait.

BSZ - "Gyerekkoromban - öt-hat éves lehettem - fölfedeztem magamban valakit, aki nem hal meg soha. Ez a valaki midig vidám volt. Mosolygott. Úgy hívtam: Bölcs Bohóc. Onnan kezdve kifejezetten élvezetessé vált számomra az élet. Főleg, ha megszólalt bennem. Bármilyen bajban voltam, földerült körülöttem minden. Viszont ha elfeledkeztem róla, riadt lettem, reménytelen és szomorú. Ha megkérdeztem tőle, mitévő legyek, ezt válaszolta: - Érezzél engem magadban! Vele írtam ezt a könyvet." (Müller Péter)