Próza

"– Valami nincs rendben – motyogta Tod az orra alatt elhaló, rekedtes hangon, miközben az A-egység irányítófülkéjében matatott. Először elengedtem a fülem mellett dörmögését."

#trükkregény #scifi #sokszereplős #szürreális #társadalmiproblémák #futurisztikus #káosz #erőszak #bántalmazás #magyarszerző #társadalomkritika #kortárs #mogulkiadó

"Marko Lati - dendrológus, amatőr művész és háborús veterán - mindig is csendes, nyugodt és békés ember volt. Arról már sokan írtak, hogy életének különféle sikereit mennyire nem amerikai módon élte meg. Az 1972. őszi történések azonban nagyon felkavarták, rosszat sejtve és érezte: ezúttal talán mégis meg fog szólalni..."

"Gyönyörű júniusi délután volt. Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett a csöndet, meg az utcafronton álló három akác susogását. A szűk udvarban megült a frissen sülő rántott csirkeszárny illata. Erzsi nagyanyám valamiért állandóan csirkeszárnyat rántott. Nem szerettem a csirkeszárnyat, mert arról nem húzzák le a bőrt, de az övét imádtam."

"A szirénázó rendőrautó hallatán megfagyott ereimben a vér.

- Megtaláltak - suttogtam kétségbeesve -, most tényleg megtaláltak!

Nyirkos kezeim kétségbeesetten szorították a kormányt, feszült tekintetem pedig a vizes és sötét országútra tapadt, melyet a közvilágítás hiánya és a zuhogó eső miatt csak elmosódva láttam. Zihált a tüdőm, és alig kaptam levegőt."

ÉRZÉKENY TARTALOM.

"Bor Ferenc elégedetten dőlt hátra az öreg kúria hatalmas, nyitott tornácán. Szájából pipa lógott, lassan, megfontoltan pöfékelte a füstöt, amely észrevétlenül szállt tova az őszi naplemente nyugalmat árasztó horizontja felé. Szeretett itt üldögélni, kedvelte az a nap nap után ismétlődő szokást, amit oly régen lesett el még édesapja kedvteléseiből."

"Valahol ebben a nagyvilágban élt egyszer egy nő. Egy nő, aki hitte, hogy tökéletes. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Annie-nek. Ez egy igen kellemes név, nemde? Tehát Annie elégedett volt az életével. Hálás lehetett a sorsnak."

barátság - krimi - magyar nyelvű - magyar szerző - misztikus - novella - novellagyűjtemény - sci-fi - romantikus

"Csak mi ketten megyünk vissza megnézni a sírokat. Senki más nem vállalkozik a feladatra, holott valamennyien ébren vannak ezekben az alkonyi órákban. Izzadtan és rémülten ülnek, hallgatnak, lesütik a szemüket, mintha ez a kötelesség meghaladná a képességeiket."

"A hangszerek játéka tökéletes dallammá egyesült a teremben. Felemelő érzés. Leginkább az, hogy ez az én művem. Egy pillanatra felnézek, és figyelmem a zenésztársak átszellemült arcát, a hallgatóságot, a cárt. Megdobban a szívem, lehunyom a szemem, és a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Ez egy szép este lesz."

"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."

"2019 márciusában életem eddigi legnagyobb veszteségét éltem át. Elveszítettem az édesanyámat. Leírni is fájdalmas ezt a szót, hogy nincs többé itt velem, hogy elhunyt, hogy meghalt, hát még átélni."

"Jó pár éve gondolkodtam azon, hogy megírom a történetemet, hogy az olvasók, akik hasonló helyzetben voltak, vagy vannak, erőt és inspirációt merítsenek belőle. Elkezdtem megírni, de többet sírtam, mint írtam. Akkor tudtam, hogy még mindig kell idő, hogy feldolgozzam az eseményeket, hiszen ahogy írtam, újra átéltem, pedig eltelt több, mint húsz év."