Kate Hewitt

"A reggeli nap besüt a kórház ablakán, ahogy lassan belépek a csecsemős szoba ajtaján, testem fájdalomtól és fáradtságtól sajog. A szívem keserves, vad ritmust ver, ahogy a műanyag bölcsőhöz lépek. Műtősköpeny és kesztyű van rajtam a fertőzésveszély miatt, de a karomban érzem a kínzó lüktetést, hogy fel kell emelnem, meg kell fognom, nem szabad eleresztenem soha."

"A szoba félhomályos, csak a foszforeszkáló csillagok világítanak a plafonon, az ötödik születésnapodra kaptad őket, az ablakon besütő holdfény ezüst sugarakat vet a szobád padlójára. Olyan nyugodtan fekszel, a szempilláid az arcodat legyezik, aranyhajad elterül a párnán. Olyan gyönyörű vagy, ha csak rád nézek, belesajog a szívem."