Könyv

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.

"Sallangok nélkül nehéz verset írni. És ajánló írni. De tényleg. Mert hát tudod... ott van a szófelhalmozás, az égető késztetés, hogy - mint a festők - a költői képbe is rajzoljunk még egy titkos képet, meg ugye a sok szimbólum, és rejtett utalás, és persze az önkifejezési kényszer - a költő néha szeret okosabbnak tűnni mindenkinél."

"A gödör mellett állok és figyelem, ahogy lassan leengedik a koporsót. Elmúlt egy élet. Körbenézek, hátha eljött Éli családjából valaki. Senki. Csak a temetőn átívelő hídon túl tűnik fel egy férfi, és tisztes távolságból figyeli a szertartást. Körülöttem a sírásó és az egyházi elöljáró ácsorog."

"…utoljára ekkor sikerült katonaként reagálnom egy rezignált „Értettem!” képében, visszanyelve a felmenők és a legősibb szakma közti párhuzam felemlegetését..."

G.F. Lancer kilép a nagyközönség elé. Kisregénye - mely egy katonai sci-fi - sokaknak szerezhet kellemes, szórakoztató olvasási élményt. 

"Liliomvárosban mindenki lázban égett. Így ment ez minden tavasszal a Déli királyság fővárosában, amikor sor került a Nagyvásár megrendezésére. Erre az eseményre lelkesen készült a lakosság, még a legszegényebbeknek is kijutott ilyenkor a szórakozásból"

"A Bronz-szirtek mögött lassan előbukkant a nap, és aranyló fénnyel árasztotta el a Nyugati Királyság partjait. Az ifjú kapitány megállt a hajója, a Viharmadár orrában, távcsövével az egyre közeledő szárazföldet kémlelte, miközben gondolatai valahol egészen máshol jártak."

„Fekete Anikó újabb interjúkötetével abban segíti az olvasót, hogy lavírozni tudjon a magyarországi diákszínjátszás ingoványos talaján. Egy-egy inda segítségével újabb és újabb évtizedbe lendít bennünket, hogy aztán azt minél jobban megismerve folytathassuk utunkat. Hiánypótló rátekintést kapunk 1952-től napjainkig olyan szakemberektől, akik lehet, hogy épp egymást támasztva, vagy épp egymást tanítva építettek fel fontos műhelyeket, iskolákat, szervezeteket. (...)”
Balla Richie, színész-drámatanár, rendező, a RÉV Színház társulatának vezetője

"A hajó zavartalanul ringatózott Nizza kikötőjében. Kicsit kiemelkedett a többi jacht közül, pár lábbal hosszabb, tekintélyt sugárzóbb volt a többitől. Fedélzetén tulajdonosa a tájon mélázott. Messzebb a sziklák kivehető fodraiba veszett a tekintete, hol az azúrkéken fodrozódó kikötő vizében gyönyörködött."

"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."

" I.e. 1623. Kréta szigete, Knosszosz városa

– Azért elég perverz alak ez a Poszeidón, nem? Szegény Pasziphaét arra ösztönözni, hogy egy bikával egyesüljön, csak mert a férje nem akarta azt feláldozni Poszeidónnak...

Uniquua – vagy ahogy nővérei hívták, Una – nem épp nőhöz méltóan horkant fel Lunandra szavaira. A mellette lépkedő fehér hajú nő igencsak finoman fogalmazott, amikor a tengerek és minden vizek istenéről nyilatkozott. Az ő véleménye az illető férfiúról ennél sokkal markánsabb volt."

UTOLSÓ DARABOK!!!

Leda D'Rasi - Dugonics András Irodalmi Díj 2020 - Fantasy regény kategória - I. helyezett és ETELKA díj

"2015. szeptember 23., Párizs

– A rohadt életbe ezzel az egésszel!

Fairy egyfolytában szitkozódott, amíg az utolsó fázison dolgozott. Az apró időzítőt óvatosan a helyére pattintotta a detonátorban. Amikor végzett, az elkészült szerkezetet becsúsztatta az előre kialakított mélyedésbe. Ez volt a nyolcadik és egyben utolsó töltet, amit elhelyezett. Tiszta szerencse, hogy egyes kövek úgy mozogtak a falban, akár a szuvas fogak. Erőfeszítés nélkül ki tudta emelni őket, és már kész is volt a megfelelő rejtekhely a kis ketyeréinek."

UTOLSÓ DARABOK!!!!

Leda D'Rasi - Dugonics András Irodalmi Díj 2020 - Fantasy regény kategória - I. helyezett és ETELKA díj

"A lány elkeseredetten engedte el a táskáját. A ruhákkal és egyéb kincsekkel megpakolt bőrönd hangos csattanással landolt a szépen fényezett padlón. Az ablakhoz sétált és szomorúan figyelte a Lombard Street szokatlanul gyér délutáni forgalmát. Az autók óvatosan vették be mind a nyolc hajtűkanyart, mely az utca és egyben a város turistalátványossága is volt."

"Nyugdíjasok komótosan majszolják az ebédet, miközben rejtvényt fejtenek, ezután leülnek a tévé elé, kezdődik a délutáni sorozat - hasonlóan telik minden hétköznapjuk; hétvégenként az unokák látogatása töri meg ezt az egyhangúságot."

"Lágy szellő simogatta Katsumi arcát a meleg tavaszi délutánon. A cseresznyefa virágának szirmai akár a hó, úgy hullottak lába elé a zöldellő kertben. A palotához tartozó udvaron a színes krizantémok is az új évszak beköszöntét jelezték."

"Jó pár éve gondolkodtam azon, hogy megírom a történetemet, hogy az olvasók, akik hasonló helyzetben voltak, vagy vannak, erőt és inspirációt merítsenek belőle. Elkezdtem megírni, de többet sírtam, mint írtam. Akkor tudtam, hogy még mindig kell idő, hogy feldolgozzam az eseményeket, hiszen ahogy írtam, újra átéltem, pedig eltelt több, mint húsz év."