Lupták Krisztina
4 gyermek édesanyja, az olvasás és írás szerelmese. Elsősöknek szóló könyveivel azt célozta meg, hogy gyermeke és iskolás társai megszeressék az olvasást. Így első meséjét fia lelkes kérésére még több követte, és fogja követni. Végül a környezete biztatására a mesékből megszületett a „Már egyedül olvasok” sorozat. A sztorikat férje illusztrálja igazi apai átérzéssel.
"Lupták Krisztina vagyok, 3 fiú és 1 kislány édesanyja, a gyermek lelkek ismerője, az olvasás és írás szerelmese. Nagycsalád és munka mellett írói szenvedélyemnek akkor engedtem utat, mikor legkisebb fiam iskolás lett, de az elsősöknek szóló könyvek nem lelkesítették. Azt akartam, hogy megszeresse az olvasást. Rövid, könnyen követhető olvasmányt akartam kezébe adni, ami elég magával ragadó ahhoz, hogy belefeledkezzen és végigolvassa, hogy sikerélménye legyen.
Így hát magam írtam egyet, amit aztán még közel egy tucat követett. Mert lehet-e ellenállni a gyermeki kérésnek: „Anya, még, még, légysziii!”? Ami egy idő múlva már nem csak otthonról, hanem a rokoni/baráti körből is érkezett. Így örömmel adtam meg magam a meseírásnak.
A sztorikat férjem illusztrálta igazi apai átérzéssel, meséim atmoszféráját hűen tükröző részletgazdag kézi rajzokkal. Az élethű grafika és a könnyen érthető, izgalmas történet miatt a meséket óvodásoknak is jó szívvel ajánlom.
A „Már egyedül olvasok” sorozat 3 kötettel debütál, melyet terveim szerint hamarosan még legalább fél tucat követ."
"Leventének már régóta mozgott a foga. Alig várta, hogy kiessen. Iskolás fiú volt, 7 éves is elmúlt, úgyhogy több foga kiesett már. Ilyenkor mindig eljött a Fogtündér, és hozott neki egy száz forintos érmét. Levi nagyon örült a pénznek. Fagyit vett rajta, meg csokit."
"- Gyerekek, gyertek fogat mosni! Utána megyünk aludni! - kiáltotta anya.
Levente nem akart menni. Vagyis nem akart aludni menni. Azért nem, mert sokszor rosszat álmodott. Azt pedig nem szerette."
"Meleg nyári délután volt. A 7 éves Levente és a 2 éves Szonja a kertben játszottak. Fogócskáztak. Aztán kacagva lehuppantak a fűbe.
- Katicabogár! - szólalt meg egyszer csak Szonja.
- Hol? - kérdezte Levi, és körülnézett."
"Szép, tavaszi szombat
délelőtt volt. Levente és
Szonja a szobájukban
játszottak."