Magyar szerző
"Meleg nyári délután volt. A 7 éves Levente és a 2 éves Szonja a kertben játszottak. Fogócskáztak. Aztán kacagva lehuppantak a fűbe.
- Katicabogár! - szólalt meg egyszer csak Szonja.
- Hol? - kérdezte Levi, és körülnézett."
"Szép, tavaszi szombat
délelőtt volt. Levente és
Szonja a szobájukban
játszottak."
"A támadók egyike sem akarta, hogy így végződjön. Még a legvérmesebbek sem, akiknek szíve tele volt őszinte gyűlölettel. Nem, ez a borzalom eszük ágában sem volt. Csak meg akarták leckéztetni a kölyköket."
"Megvallom az igazat, mindig idegenkedtem ugyan a telegráf-hivatalnokságtól és örömesebb léptem volna a postatanfolyamra, vagy akár a tanítói pályára, sőt a színészetre is gondoltam: azonban most, midőn már szinte a cél előtt állottam, atyám parancsoló levele, hogy hagyjak fel a nem nekem való egészségrontó pályával - fájdalommal töltötte el szívemet."
"Beköszöntött az ősz, és vele együtt Dezső számára is megkezdődött az óvoda. Vidáman és kíváncsian kukkantott be az ovi kapuján. Majd anyukája kezét szorítva egyre óvatosabban baktatott a Mancsos csoport szobája felé. Medve néni mosolyogva köszöntötte az ajtóban."
"Dezső, a kis béka születése óta cumizott, és elképzelni sem tudta az életét kis pipája nélkül. Kellett a játékhoz, a biciklizéshez, mesenézéshez, alváshoz. A cumival evéssel és ivással is próbálkozott, de ilyen széles szája még neki sem volt. Nyáron azért kellett, mert hűtött, télen pedig, mert melegítette a száját séta közben."
"Valamikor nem sokkal az első nagy háború után egy agyafúrt szélhámosról érkezett bejelentés a főkapitányságra. Karácsony előtti napon egy fiatal joghallgató diák szaladt be a főkapitányságra és sírva mesélte el, hogy szép karácsonyi ajándékot szeretett volna venni szíve választottjának egy szőke fürtös úrhölgynek, de mivel pénze nem volt, úgy döntött, hogy a zaciba adja sárga színű bőrtokos méregdrága színházi látcsövét."
"Magyarországon a rendőrségi feladatok három, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezet között oszlanak meg, ezek az általános rendőrségi feladatok ellátásáért felelős szerv - a köznyelvben továbbra is rendőrség, a rendvédelmi és közigazgatási szervek belső bűnmegelőzéséért és bűnfelderítéséért felelős Nemzeti Védelmi Szolgálat, valamint a Terrorelhárítási Központ."
"A vádlottal 1944. évi december hó 27. napján találkoztam először. Irodámban ezen a napon házkutatást tartottak a nyilasok és annak végeztével bekísértek az Andrássy út 60. szám alá. Kihallgatásom alkalmával a szobába lépő és engem ismerő Bányász körzetvezető felhívta a közben ugyancsak a szobába jövő bőrkabátos, kézigránáttal, géppisztollyal és gumibottal ellátott magam ember figyelmét rám, mint zsidóbujtatóra."
"- Bocsásson meg nyomozó úr!
Tyson a hang felé fordult. Egy idős, ősz hajú, vékony magas férfi állt mellette bevásárló szatyorral a kezében.
- Mit akar? Menjen arrébb azonnal! - szólt rá a szigorú tekintetű hadnagy."
"Az elbúcsúzás a legnehezebb. Mikor elindul a vonat. Azt mondják. Miklós előzőleg rettegett tőle. Az édesapja mesélt neki korábban róla, aki az első háborúban, még ezerkilencszáztizennégy nyarán élte át, de ez most más."
"Ez a készülék új távlatokat nyit az emberi élet kioltásának művészetében - jelentette ki a cilinderes férfi az érdeklődő közönség felé fordulva, az újdonságnak számító, igényesen elkészített elegáns masina bemutatása közben."
"Abban a kolumbiai börtönben volt egy fegyőrnő. Velejéig romlott, gonosz teremtés. Nálam nem sokkal volt idősebb. Vékony, szinte cingár alkata ellenére, igencsak komoly tekintélynek örvendett az elítéltek között. Mindenki tudta, hogy jobb elkerülni."
"- Vádlott! Álljon fel!
A bírónő hangja szigorúan hatott a régies tárgyalóteremben. Harmincas évei végén járhatott. Szőke haja, hullámos fürtjei a vállánál rálógtak fekete színű talárjára. A vádlott férfi lehajtott fejjel állt a fölé tornyosuló pulpitussal szemben."
"- Ön a Kevin?
- Igen.
- Camille vagyok, az intézet vezetője.
- Nagyon örülök.
A teltkarcsú, erős csontú, szőke nő leült velem szemben és fürkészően bámult rám."