Marie M.

Blogger írónak indult, hobbija és szenvedélye az írás (sok más mellett). Tapasztalt: rosszat-jót egyaránt. Volt lenn és fenn. Mert és akart. Mindezt papírra vetette. Sajátos utat választott szerző, aki nem félt beengedni olvasóit magánélete történéseibe.

“1979-ben születtem egy Balaton parti kisvárosban, ahonnan 1998-ban Budapestre költöztem. Egészen kiskorom óta vezetek naplót, bár a kezdeti “adatrögzítésre” – milyen volt az idő, feleltem-e, vagy sem… stb. – nehéz lenne ráfogni, hogy komoly naplóírást vittem volna véghez. Az olvasást 13 éves koromig testvéremre hagytam, majd 1993 nyarán “szerelembe estem” és falni kezdtem a könyveket. Műszaki szakközépiskolába jártam, majd ezt folytatva műszaki főiskolára mentem tovább. Hogy mindezt színesebbé tegyem, egyre többet írtam, elmélkedtem, jegyzeteltem, rögzítettem mi zajlik épp bennem, vagy körülöttem. Húgom 1999-ben külföldre költözött, ami azt eredményezte, hogy a naplóírás mellett már hosszú (akár 32 oldalas) levelek is kikerültek kezeim közül.

A főiskola alatt már elkezdtem dolgozni, ami miatt az írás kissé háttérbe szorult. Közben ismeretségeket kötöttem, ha volt időm írogattam, ha nem, nem. Majd 2004-ben megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki még nálam is elvetemültebb naplóíró volt. Biztatott, hogy írjak, akár nyilvános blogot is. Hisz a sok minden, ami velem történt addigi életem során, szórakoztathat, sőt segíthet is másoknak, hogy végre a saját életüket kezdjék el élni. Hezitáltam, de a gondolat magjai lassan szárba szökkentek és végre 2005 végén lett elég bátorságom is, elkezdeni életem első blogját. Először csak egy-egy bejegyzés született, bár azok elég hosszúra sikerültek, majd napi több rövidebb-hosszabb. Végre megleltem a saját hobbimat. Talán kissé függő is lettem. Ha akadt egy kis időm, megnyitottam a blogom és írtam egy új bejegyzést. Aztán sokszor azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem egy másik világban és csak órák múlva tértem vissza. Hihetetlen, hogy írás közben mennyire repül az idő.

Egyre több olvasóm lett, egyre több visszajelzést (hideget-meleget) kaptam. Mondhatni sütkéreztem. Sokan fordultak hozzám, kíváncsiak voltak a véleményemre, tanácsaimra. Biztattak, hogy legyen több abból, amit írok. Legyen a blogból egy könyv. Eleinte csak mosolyogtam ezen, aztán komolyan gondolkozni kezdtem rajta. Majd elhatározásra is jutottam.

Eltelt 7 év az elhatározás és a megvalósítás között. Sokáig éreztem úgy, hogy még dolgoznom kell rajta. Hogy még meg kell erősödnöm a döntésben, hisz mégis csak a saját életemről vezettem naplót…

Aztán megszületett, elkészült és 2014. július 4-én megvolt életem első könyvbemutatója is.

Mostanság a folytatásokon dolgozok, és továbbra is szeretek írni, alkotni.”