Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond a Pillangót, legkedvesebb regényét napok alatt vetette papírra a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji megjelölésként a címe alá, hogy "idill".

Móricz Zsigmond regénye a húszas-harmincas évek magyar valóságát ábrázolja, amikor a szegények nyomora és a gazdagok mindenre elszánt harácsolása sosem látott méreteket öltött. Móricz e művében leleplezi a korabeli visszaéléseket: a korrupciót, a személyi-családi összefonódásokat, a "törvényes" keretekkel leplezett csalásokat.

Móricz Zsigmond társadalomkritikájával ugyan elsősorban a felnőtteket akarta megszólítani, pontos gyerekkarakterei és az egész könyvből áradó humanizmus miatt azonban máig az egyik legfontosabb magyar ifjúsági regényként olvassuk és szeretjük Misi történetét.

A regény a milleneum esztendejében játszódik egy poros alföldi kisvárosban, ahol még mindig a dzsentri a korlátlan, zabolázhatatlan úr. Főhőse Szakhmáry Zoltán fiatal földbirtokos, aki 350 hold saját és jó pár száz hold bérelt földön gazdálkodik.

Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez.