Póli Matilda
Érdekes fordulat volt, mikor eldöntöttem, hogy márpedig én író leszek, mivel előtte nem igazán voltam könyvmoly – nem szerettem olvasni. Hallgatni mindig is szerettem mindenféle történeteket, de olvasni? Azt soha. Végül csak egyetlen egy nagyon jó könyv kellett, ami ráterelt erre az útra. 2014 tavaszán kezdtem bele első regényembe, A csikó, aki tűzben született című sorozatom első részébe, a Futó tűzbe. Először nem is gondoltam komolyan. Tizenhárom évesen miért is gondoltam volna, hogy az írás lesz a szenvedélyem? Talán azt sem hittem, hogy be fogom fejezni, mikor pedig magánkiadásban megjelent, egy álom vált valóra. Azóta sem hagytam abba az írást.
Leginkább a fantasy vonz, mert imádok új dolgokat kitalálni, különféle mágikus teremtményeket és világokat létrehozni. Egyszer talán kipróbálom magamat más műfajban is, mert vannak ötleteim, de egyelőre még maradok a kedvencemnél.
Az írással egyszerűek a céljaim: továbbra is szeretnék újabb világokat és történeteket teremteni, és mindezt megosztani másokkal. Tele vagyok tervekkel, lényegében még csak most kezdtem neki ennek a „karriernek”, és még sok minden vár rám. De remélem az út végén az vár, amiért minden erőmmel és tudásommal küzdök.
"A nap a szokottnál halványabban ragyogott a Kontinens egén. A mindig vidám táj most furcsán csendes és kihalt volt. Nem szálltak madarak az égen, nem kószáltak állatok a földeken. Már majdnem azt lehetett hinni, hogy a terület teljesen kihalt."
"A nap sápadtan ragyog a szürke felhők ködös egén. A kopár pusztaságban nem nő egy fűszál sem. Mindent sziklák és kövek borítanak. Síri csend honol. Mintha egy árva lélek sem lenne a környéken. Minden egy elhagyatott, sivár és szürke kőpusztára emlékeztetett, egy helyre, ahová a nem kívánatos személyeket üldözik, örök kárhozatra."
"A kora reggeli Nap fénye halványan ragyogott. Még nem bukott elő a horizonton, de sugarai már elérték a sáros pusztát. Az előző napi eső feláztatta a talajt, mocsarat formálva a síkságból. A viharfelhők még mindig az égen szállingóztak, de a nedvességet már kiadták magukból."
"Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését."