Riley Baker
Egész életemben kerestem azt az utat, amiről már az első percben tudod, hogy hozzád tartozik. Nálam ez a pont 2010-ben érkezett el, amikor egyszerűen csak elkezdtek belőlem dőlni a szavak. Onnantól kezdve éjjel nappal írtam. Kezdetben volt rengeteg béna próbálkozásom, vicces történetem és szívfájdalmam. Mindennek ellenére egy valamit biztosan tudtam már akkor is... Ezt szeretném csinálni. Ez tesz boldoggá.
"- Adj nekem tíz percet, és indulhatunk.
Derrick értetlenül nézett rám, de nem kérdezett semmit. Kiszálltam mellőle az autóból, és a kollégium bejárata felé vettem az irányt. Amint felértem a szobánkba, csupán egyetlen dologra koncentráltam: találnom kell egy tollat, és egy papírt...Meg is van!"
"- Gyere le onnan, légy szíves!
- Csak, ha megígérsz nekem előtte valamit.
- Kisha, ne szórakozz már, a fenébe is! Gyere le, most!
- Féltesz?
Szende tekintete láttán azonnal ellágyultam."
"Még ma is tisztán emlékszem az első pillanatra. Tudjátok, amikor elindul a saját filmetek, és hirtelen minden lelassul körülöttetek: a mozdulatok, a hangok. Egyvalami azonban nem: a szívverésetek. Azt mondják, a szerelem olyan, mint a hurrikán. A semmiből csap le ránk, végül pedig teljesen elvesztettük a fejünket tőle."