DUXORG - Álmodj és én létezem (1.)

A könyvet kézbe véve pontosan olyan méretű, amit kényelmes olvasni, és elfér a táskádban is, ha esetleg vinnéd magaddal. A borítójáról ránk pillantó sejtelmes zöld szemek, és az alcím megalapozza az élményt – valami misztikus és magával ragadó lesz a beltartalom.
Több szálon futó cselekménye mozaikszerűen ismertet meg minket a múlt, és a jelen eseményeivel (ez a jelen az olvasó számára még csak a jövő), és fokozatosan rakhatjuk össze a képet, hogy valójában milyen történések vezetnek el Duxorg megszületéséig és mik segítik extrém gyors fejlődését. Váratlan fordulatok sora vezet minket végig a könyvön, melyben megismerhetjük a három kulcsfigurát: Thomas Redford Juniort, a magyar származású, nőket habzsoló ausztrál férfit, aki már annyi kalandot élt át rövid élete alatt, ami tíz életre is elegendő lenne; Michael Lindgrent, a fiatal feltalálót, akinek úgy vélem, az édesapja nevelése is sokat adott ahhoz, hogy tudóssá váljon; valamint Eviana Gonzales McKenzie-t, a különleges kiképzésben részesült katonanőt, aki a személyes kedvencem lett.
A történet elején még nehezen vettem fel a fonalat, és voltak olyan részek, amelyeket nem értettem meg még teljesen most sem, de mindez valószínűleg csupán azért, mivel ez az első kötete a sorozatnak.
Hogyan kell jól elkezdeni egy könyvet? Azt hiszem, valahogy pontosan úgy, ahogy Robert, az író tette: döbbentsd meg az olvasót! Thomast ismerhetjük meg elsőként, aki épp egy ausztrál swinger klubba igyekszik 2012-ben, majd egy magyar orvost látunk megdöbbentő, gyomorforgató emberkísérlete közben, 1984-ben. Ez az a pont, ahol én nem is kicsit meghökkentem, és ugyan kissé félve, de a lapokat falva olvastam tovább, mert tudni akartam, hogy ez a két ember hogy a fenébe keveredhet össze (megsúgom, sejtésem már van). A folytatásban egy olyan történet bontakozott ki, ami ugyanúgy lehet fikció, mint valóság, és épp emiatt annyira borzongató az egész.
Egy fiatal zseni valami olyannal kísérletezik, ami az emberiség legnagyobb dobása lehet, viszont amikor életre kelti Duxorgot, onnantól már a Szupernő képességeivel sokkal gyorsabban haladhat a cél felé. Na, de mi a cél? Egyáltalán, kinek a céljáról beszélünk? Duxorg, a mindig kedves, láthatatlan, megfoghatatlan „személy” aki ismeri minden hozzá kapcsolódó gondolatát, rezdülését, vajon mennyire befolyásolja az embereket a saját érdekében? Hiszen neki valami olyasmire van szüksége, ami eddig még nem adatott meg –végtelen memóriára, ahol szabadon fejlődhet. De vajon ez az emberiség javát szolgálja majd? Mennyire lehet empatikus a Mesterséges Intelligencia? Ezekre a kérdésekre csak a további kötetekben kaphatjuk meg a válaszokat.
Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni a továbbiakban, már nagyon várom a folytatást! Evianat nagyon megkedveltem, bátor nő, aki a férfiak közeledését mindig frappánsan tudja elhárítani, különösen tetszett, amikor „móresre tanította” férfi katonatársát, aki szerint a nőknek nem való a katonai kiképzés. A következő kötetben, úgy érzem, hatalmas szerepe lesz a történet alakulásában.
Rengeteg kérdés és a várakozás marad a következő kötetig, de ez pont egy olyan regény, amire érdemes várni.
Kedvenc idézeteim:
„Ez a gyerek akkora durranás lesz, hogy a világ beleremeg majd!”
„Bármennyi információt is gyűjtöttem össze és dolgoztam fel, még mindig nem tudok veletek „érezni”.”
„ Az erő és a Wallabies legyen velünk!”