Szépirodalom

"Mindez nem lesz könnyű, de ne félj. Ott leszek veled végig. Gyere, induljunk el.

Nógrádba érve a huszonegyes úton megyünk majd, aztán elhagyjuk, balra kanyarodunk Hollókő felé. Közben elmesélem neked – hisz kellőképpen elszánt és nyitott vagy –, hogy Sirom nem szerepel a térképeken, nincs róla nyom Von Hallenz báró 1753-as útleírásában, melyet a Magyar Királyság északi területein dúló fertőzésről készített, nem látni a Google Maps-en felülnézetből a hatvanas évekbeli kockaházak kiszürkült paláit, így aztán virtuálisan nem tudjuk bebarangolni a falu esetlenül kanyargó utcáit."

Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt.

Torma ​István életművének második részében továbbgörgeti gondolatait a világról, az átélt élet-élményeiről, amiket nyitott szívvel tár elénk.

Különleges hangulatú novellák, versek, hosszabb-rövidebb írások hozzák egymáshoz közel a szerzőt és az olvasót. Minden szó üzenetet, érzelmeket és vágyakat jelenít meg, miközben tűnődésre, elmélkedésre és néhol nosztalgiára hív minket.

Gáspár ​Ferenc új novelláskötetében ugyanúgy szerepelnek fantasztikus ősvilági történetek – Zanza, Az erdő mélye –, mint tréfás-ironikus abszurdok – Karma, Joker, Amerikai szektor, A filmnézés gyönyörűsége –, váltakozva teljesen realista módon feltálalt történelmi krimivel – Emberhalál –; vagy ugyanazt a témát hosszabban és rövidebben feldolgozó fantasyval – Elpusztítani sohasem, Rendszerhiba – és tárcába hajló történettel: Szerelem vírus idején, Marha mázli.

"Mindenkinek megvan a saját története. A tiéd hogy hangzik? Készítettek már interjút veled? Elmesélted és visszaolvastad már életed eddigi lényeges mozdulatait, a felejthetetlen élményeket, motivációd mozgatórugóit? Ismered érzelmi mélységeidet és magaslataidat, összetett jellemedet, képességeidet? Elemezted már megharcolt küzdelmeidet, elért sikereidet?"

"Marko Lati - dendrológus, amatőr művész és háborús veterán - mindig is csendes, nyugodt és békés ember volt. Arról már sokan írtak, hogy életének különféle sikereit mennyire nem amerikai módon élte meg. Az 1972. őszi történések azonban nagyon felkavarták, rosszat sejtve és érezte: ezúttal talán mégis meg fog szólalni..."

"Gyönyörű júniusi délután volt. Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett a csöndet, meg az utcafronton álló három akác susogását. A szűk udvarban megült a frissen sülő rántott csirkeszárny illata. Erzsi nagyanyám valamiért állandóan csirkeszárnyat rántott. Nem szerettem a csirkeszárnyat, mert arról nem húzzák le a bőrt, de az övét imádtam."

"A napsugár keresztülsuhant az ébredő udvarházon, s a vastag kőfalak lassan megelevenedtek. A sötétség a szobák rejtett sarkaiba húzódott, és a por szivárványos táncot lejtett a hajnali aranyfényben. Zsiga ásítozva hallgatta a ház reggeli hangjait: a cselédek szaladgálását, az ajtócsapkodást, a lódobogást, kutyaugatást meg a nyikorgó sarokvasakat."

"Amikor arra eszméltem, hogy élek, és megláttam, hova kerültem, akkor gondoltam azt, hogy bizonyára meghalok. Ezzel szemben úgy éreztem, kell, hogy legyen még időm, hogy valamit rendbe tegyek, csak nem tudtam, képes leszek-e rá."

"Bor Ferenc elégedetten dőlt hátra az öreg kúria hatalmas, nyitott tornácán. Szájából pipa lógott, lassan, megfontoltan pöfékelte a füstöt, amely észrevétlenül szállt tova az őszi naplemente nyugalmat árasztó horizontja felé. Szeretett itt üldögélni, kedvelte az a nap nap után ismétlődő szokást, amit oly régen lesett el még édesapja kedvteléseiből."

"Munkamániás vagyok. Nincs ezen mit szépíteni. Évente legalább kétezer interjút készítek, rengeteg emberrel találkozom, és sokat dolgozom a háttérben is, nemcsak a képernyőn. Imádom a munkámat, és még jobban szeretek kérdezni!"

ajándékkönyv - fotóalbum - interjú - magyar nyelvű - magyar szerző - portré

"Lefekszem a hóba melléd

Nyakamba' összeér a víz

Szilvamag kékül, Márta vár

Tavaly is magas volt a hó"

"Féléber állapotban fekszem az ágy külső felén, a te oldaladon, amikor megcsörren a telefon. Felülök, nincs rajtam szemüveg, sokáig nézem a kijelzőt, ismeretlen szám. Ezt alapból nem venném fel, valamiért most mégis megteszem. Nem mutatkozom be, a hívó fél azonban igen, majd elhangzik a neved. Doktorakárkicsoda azt tudakolja, kid vagyok én neked. Valahogy elhagy a hangom. Miféle hülye kérdés ez?"

"A hetvenes években voltam fiatal. Húsztól harmincig zajlik az ember életének egyik legfontosabb időszaka. Akkor válunk hülye, hebrencs alakból valamennyire megfontolt felnőtt férfivá vagy nővé. Rendszerint ekkor köttetnek korai házasságok, születnek a nem mindig tervezett gyerekek. Ha meg akarjunk érteni egy nemzedéket, jó, ha tudjuk, milyen volt az az időszak, amikor benőtt a szívük lágya".

"Belecsapott a villám a körtefába. Éppen azon a napon, amikor új életet kezdtem.

A tartójába száradt kristálycukorral küszködtem, amikor a fáradt konyhai világítást elnyomta egy hatalmas villám élénk fénye. Még épp felkaptam a fejem, valahol mélyen tudtam, mi  következik, de időm sem maradt felkészülni. Dörrent, de úgy, hogy a kredencben megcsörrentek a Nagyi mázas bögréi és pálinkáspoharai"