Próza
Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt.
"Marko Lati - dendrológus, amatőr művész és háborús veterán - mindig is csendes, nyugodt és békés ember volt. Arról már sokan írtak, hogy életének különféle sikereit mennyire nem amerikai módon élte meg. Az 1972. őszi történések azonban nagyon felkavarták, rosszat sejtve és érezte: ezúttal talán mégis meg fog szólalni..."
"Gyönyörű júniusi délután volt. Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett a csöndet, meg az utcafronton álló három akác susogását. A szűk udvarban megült a frissen sülő rántott csirkeszárny illata. Erzsi nagyanyám valamiért állandóan csirkeszárnyat rántott. Nem szerettem a csirkeszárnyat, mert arról nem húzzák le a bőrt, de az övét imádtam."
"Bor Ferenc elégedetten dőlt hátra az öreg kúria hatalmas, nyitott tornácán. Szájából pipa lógott, lassan, megfontoltan pöfékelte a füstöt, amely észrevétlenül szállt tova az őszi naplemente nyugalmat árasztó horizontja felé. Szeretett itt üldögélni, kedvelte az a nap nap után ismétlődő szokást, amit oly régen lesett el még édesapja kedvteléseiből."
"Csak mi ketten megyünk vissza megnézni a sírokat. Senki más nem vállalkozik a feladatra, holott valamennyien ébren vannak ezekben az alkonyi órákban. Izzadtan és rémülten ülnek, hallgatnak, lesütik a szemüket, mintha ez a kötelesség meghaladná a képességeiket."
"A hangszerek játéka tökéletes dallammá egyesült a teremben. Felemelő érzés. Leginkább az, hogy ez az én művem. Egy pillanatra felnézek, és figyelmem a zenésztársak átszellemült arcát, a hallgatóságot, a cárt. Megdobban a szívem, lehunyom a szemem, és a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Ez egy szép este lesz."
"Negyven év telt el azóta, hogy István egy tavaszi napon hajóra szállt, hogy régi életét maga mögött hagyva új kontinensen teremtsen új életet magának. Rio de Janeiro a sokadik ismeretlen város volt az életébe váratlanul beköszöntő, kiszámíthatatlannak tetsző új időszámításban. A hatvanas évek elején New Yorkban megtartott esküvője után érkezett ide."
"Előre kell bocsátanom, hogy Marley halott volt. Efelől semmi kétség. Halotti anyakönyvi lapját aláírta a pap, a jegyző, a temetkezési vállalkozó és a gyásznép képviseletében Scrooge. Márpedig amit Scrooge kézjegye hitelesített, azt még a tőzsdén is elfogadták."
303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.
E-könyv - Tomcsik Nóra legújabb történelmi regénye, a tőle már megszokott alapossággal repít minket a 20. század háborús időszakába. Az írónő sorait olvasva mind újra szembesülünk a világháború és a nacionalizmus borzalmaival.
Mindannyiunk számára fontos, hogy ne felejtsük el az akkor történteket...
A múlt végül mindannyiunkat utolér. Ott visszhangzik indulatos mondatainkban, zátonyra futott kapcsolatainkban, megmagyarázhatatlan testi tüneteinkben. Ahhoz, hogy rájöjjünk, a nagyon is mainak gondolt életünket át- meg átszövi az elmúlt idő, el kell kezdenünk az ismerkedést. Az ismerkedést anyáink, nagyanyáink, dédanyáink bánataival, örömeivel, szenvedéseivel, veszteségeivel.
"A fehér tüll halkan hullt a földre, és szinte anyagtalanul omlott el a lány kezében, amikor lehajolt érte. Egyedül volt önmaga megsokszorozódott képmásával a csupa tükör táncteremben. Fura érzés: Julie Derwin tízszer, százszor, ezerszer. Nyugtalanító."
BSZ - A népszerű írónő új regénye Írországban játszódik. Főhőse, Dave McGallager, vérbeli belfasti, mégsem hisz az ír szabadság szent ügyében.. Egy hős apa fiaként, családi legendákon nevelkedve, robbantások és lövöldözések közepette sem kíván bosszút állni apja haláláért. Egy furcsa, váratlan szerelem új távlatokat nyit előtte.
"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."
"Jó pár éve gondolkodtam azon, hogy megírom a történetemet, hogy az olvasók, akik hasonló helyzetben voltak, vagy vannak, erőt és inspirációt merítsenek belőle. Elkezdtem megírni, de többet sírtam, mint írtam. Akkor tudtam, hogy még mindig kell idő, hogy feldolgozzam az eseményeket, hiszen ahogy írtam, újra átéltem, pedig eltelt több, mint húsz év."
Dr. Fedina Lídia kétszeres Zsoldos Péter-díjas írónő legújabb regénye mesterien ötvözi a történelmi tényeket és a dedukciót, a valóságos és a vélt eseményeket. Műkincsvadászat évszázadokon keresztül, amit ármány és gyilkosság, vér és hazugság övez.