Krimi

Egy ​gyógyhatású krém. Egy kapzsi gyógyszermogul. Egy életre szóló döntés.
A tanúvédelmi programba kerülő Andrást sorsfordító események sora vezeti Franciaországból egészen az idilli kis falu, Bükkszentkereszt erdejének mélyére. Az erdészfőnök, Gusztáv az Interpollal együttműködve vigyázza a medvetermetű, nyugodt természetű férfi biztonságát. Felveszi őt saját munkásai közé, tökéletes alibit biztosítva a bujkáló András számára.

A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.

ELŐRENDELHETŐ - A Hívójele: "Gránit" Az utolsó huszonhét trilógia második kötete.

A történet folytatása közben garantáltan nem fog unatkozni az olvasó, mert bár a világvége komoly dolog, de az oda vezető út még lehet roppant szórakoztató!

Alexander B. Hackman gondoskodik erről, aki a trilógia második részében is hozza fergeteges stílusát.

Megjelenés: 2023. május vége

"Börtönben születtem. Ha bárki megkérdezte volna, hol szeretném meglátni a napvilágot, biztosan ez lett volna a legutolsó, amit választok. De senki sem kérdezte. Nem töltettek ki velem kérdőívet arról, mikor szeretnék megszületni, mely társadalmi rétegbe, milyen bőrszínnel és milyen képességekkel."

"A gyerekkorom maga volt a pokol, én mégsem akartam menekülni, sőt. Tettem arról, hogy egy napon felemelt fejjel foglalhassam el az alvilág trónját. A tervem tökéletesnek bizonyult. Mindenkit eltapostam, aki az utamba került vagy akadályt jelentett a célom elérésében."

"A négy nő gyors egymásutánban érkezett a villába.

Fruzsina, a háziasszony fogadta őket. Gondos szervezőként eleve öt-öt perc késéssel adta meg az érkezési időt. Azon felül számíthatott a keskeny, olykor meredek utcákban lassan forgolódó buszok és furgonok fékező hatására is. Így aztán a négy vendég semmiképpen sem érkezhetett egyszerre, és egy így volt jól."

"Egy sikátor árnyékában a falnak dőlve álltam és vártam. A fenébe! Hogy történhetett ez? A dolgok nem abba az irányba haladta, amerre szerettem volna. Ezzel most minden megváltozik. Soha nem voltam még ilyen nehéz helyzetben, mint most. Az egyik emberem elárult, ami mélyen megdöbbentett, a pályafutásom alatt ilyen még sosem fordult elő."

21. század - Amerikai Egyesült Államok - bűnözés - drog - erotikus - fegyverek - hajózás - kaland - kortárs - krimi - Los Angeles - maffia - magyar nyelvű - magyar szerző - regény - romantikus - váltott szemszög

"Blanka von Flickenstein belenézett az egész alakját megmutató, hatalmas velencei tükörbe és egyáltalán nem volt elégedetlen azzal, amit látott. Mindig gondot fordított a megjelenésére, de most különösen kitett magáért. Elismerő pillantást vetett tükörképére: szépen fésült, göndör szőke haj, tengerkék nagy szemek, üde, finom arcbőr. A vadonatúj, fodrokkal díszített, hosszú lila muszlinruha ígéretesen simult karcsú termetére."

"- Szégyelje magát, Gergő! Maga, aki becsületes munkáscsaládból származik, aki államköltségen tanulhatott, ahelyett, hogy hálás lenne ezért, tiltakozik? Tüntet, egy követ fúj a demokrácia ellenségeivel? Mintha nem tudná, hogy az egyetemen az ilyesmi még egy diáknak sincs megengedve, nemhogy egy oktatónak..."

"- Baszd meg...ha ezt megírod, téged ezért megölnek. Még itt, Magyarországon is!

- Téged talán nem?

- Én Arany Tollat kapok majd a tényfeltáró cikkért. Aztán ölnek meg.

- Nem hiszem, hogy ilyen éles lenne a..."

"Minden a meghívóval kezdődött. Dorottya boldogan forgatta kezében a tábornok szálkás betűivel címzett levélpapírt. Izgatottan készült a barátaival eltöltendő hétvégére, főként azért, mert még nem járt a tábornok birtokán."

"Egy gyilkos rezzenéstelen tekintete volt. Halálos és mozdulatlan. Elsőre bárki fatörzsnek nézte volna, és simán elsétál mellette. A lustán kanyargó folyó partján feltorlódott uszadékfa mellett hevert, oldalán és hátán jókora, megszáradt sárdarabokkal. A függőleges pupilla érzelemmentesen meredt előre, mialatt a parányi agy azt mérlegelte, mikor ér a zsákmány elég közel ahhoz, hogy érdemes legyen megmozdulni érte."

"A tizenkét éves Lucille W. Harris a hintában üldögél a hátsó udvarban a nyári napsütésben. Olyan erősen szorítja a láncot, hogy az ujjai belefehérednek. Idegesen lóbálja a lábát, a homlokáról egyszerűen nem akarnak eltűnni a ráncok, a fogait csikorgatja dühében. Ezek őrültek! Egészen biztos, hogy őrültek - motyogja néha magában."

21. század - Amerikai Egyesült Államok - család - férfi főszereplő - gyilkosság - jelen időben írt - kortárs - krimi - magyar szerző - nyomozás - regény - sorozat része - sorozatgyilkosság - szekták - thriller - váltott szemszög

"Jegyezzétek meg a nevemet: Sándor Erik. Nagy Sándorról és Vörs Erikről mindenkinek be fog ugrani. Hódítók nevét viselem. Az a világ, amelyben én éltem, amelyet én építettem föl magamnak, összedőlt. Amit helyette kaptam, a börtön, már csak átmeneti hely. Itt nem lehet sokáig megmaradni, és nem is kell. Nekem nem."

"Most már muszáj valakinek végre tennie valamit. Cselekedni. Ez a helyzet tarthatatlan. A világ egy bűzös verem lett, megérett a pusztulásra, de az emberek, vagyis ti, nem érdemlitek azt, amit kaptok. Vagyis nem feltétlenül. Srácok, ne legyünk már gyengék! Ne legyünk elveszettek, álljunk a sarkunkra!"