Szórakoztató irodalom

"A nap sápadtan ragyog a szürke felhők ködös egén. A kopár pusztaságban nem nő egy fűszál sem. Mindent sziklák és kövek borítanak. Síri csend honol. Mintha egy árva lélek sem lenne a környéken. Minden egy elhagyatott, sivár és szürke kőpusztára emlékeztetett, egy helyre, ahová a nem kívánatos személyeket üldözik, örök kárhozatra."

"Egészen kicsi koromtól kezdve többször hallottam anyukámtól néhány, az életével kapcsolatos történetet. Az egyik ilyen óvodáskorából maradt fenn. 1956 őszén erős fogfájás kínozta, ezért nagymamámmal tankok között rohantak át a mai Grassalkovich úton az orvoshoz."

"Ezen az elátkozott, késő délutánon egy idősödő férfi egy hatalmas diófa tövéből figyelt egy házat. Vékony ujjai a kezében tartott hálót szorongatták, amiben az aznap fogott hal ficánkolt. Egyes szóbeszédek szerint a ház, amely előtt állt, a gonosz háza. Az öregember sosem hitt a létezésében, sem a róla szóló mesékben."

"Fázott. Úgy, mint még soha. Az érzés olyan különös módon tartotta hatalmában, mintha a túlvilág mínuszai költöztek volna a csontjaiba. Abban sem volt biztos, éle-e még, vagy már meghalt. Bizonyos jelek arra utaltak, hogy igen, még él, mások azonban azonnal megcáfolták élete valamennyi apró jelét."

Csak a shop.konyvmogul.hu webáruházban kapható!

Leda D'Rasi - Dugonics András Irodalmi Díj 2020 - Fantasy regény kategória - I. helyezett és ETELKA díj

"A halott lány vére még meleg volt, és úgy tapadt Daniel kezéhez, mint a forró méz. Az akciócsoport vezetője idegesen a nadrágjába törölte kezét, de úgy érezte, hipóval dörzsölve sem tudna megszabadulni az értelmetlen halál szörnyű bizonyítékától."

"Midlife krízis, avagy életközépi válság - amikor a mulandóság súlya hirtelen ránk nehezedik, és megválaszolatlan kérdések képében nyomaszt. Vajon mit értünk el eddig? Sikerült megkapaszkodni az életben? Van már mit felmutatnunk?"

"A kora reggeli Nap fénye halványan ragyogott. Még nem bukott elő a horizonton, de sugarai már elérték a sáros pusztát. Az előző napi eső feláztatta a talajt, mocsarat formálva a síkságból. A viharfelhők még mindig az égen szállingóztak, de a nedvességet már kiadták magukból."

Első, második, netalán harmadik feleség? Meg nem értettség, bűntudat, sértődés... Sorolhatnánk. Bali Edina Zsanna könyve rávilágít egy útra, ami megoldást hozhat azoknak, akik többször házasodtak, vagy még csak tervezik.

"Rózsaszín felhők csoportosultak egy kis domb felett az ég alján, jelezve, hogy közeledik az éj. A nap lenyugvásához készült, a domb mögül pedig éppen csak visszapislákolt pár halvány napsugár. Egy zöld kis falusi rét terült el az égbolt alatt az erdő szomszédságában, amelynek egy távoli pontján gyermeki zsivaj és kacaj harsant fel, amely egyre közelebbről és közelebbről hallatszott."

"A zuhanyrózsából forró cseppek ezrei zúdultak a testére. Ahogy szokta, most is csak a meleg vizes csapot nyitotta meg, és a maximumra tekerte. A kabint pillanatok alatt kitöltő perzselő gőz átjárta a tüdejét, és izzásig hevített reszelőként dörzsölte kivörösödött bőrét. Ez a hevenyészett purgatórium  nélkülözhetővé tette a tusfürdő használatát, amiből ebben az idegen lakásban csak nőit talált."

Évtizedekkel korábban egy fülledt nyári napon a Mississippi lápvidékén egy ördögűző szertartás tragikus véget ér. Napjainkban egy fiatalembert - aki élete első bő évtizedéből semmire nem emlékszik - különös képességei átokként nyomasztanak. Egy ködös délutánon megmenti egy hasonlóan különös sorsú ismeretlen lány életét, de ez nem csak kezdete, hanem befejezése is lesz egyben egy hihetetlen küldetésnek. Mindeközben egy sátánian sötét lelkű, legyőzhetetlennek tűnő gyilkos szedi áldozatait. A szálakat a deja vu jelenségének elképesztő magyarázata köti össze, majd fűzi egyetlenné a megrázó erejű befejezésben.

"Anya mindig azt mondta nekem, hogy különleges vagyok. A legszebb és legokosabb kislány a világon. Miért is mondott volna mást? Hiszen az édesanyám volt. Természetesen a húgomnak is mindig ugyanezeket mondta. És amikor kérdőre vontuk, hogy mégis melyikünket szereti jobban, csupán ennyit felelt: "Egyikőtöket sem. Mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek, csak másképp."

"Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését."

Légy éber, mert nem tudhatod mit hoz a következő pillanat. Ha pedig elszaladnak előled a percek, az életed láthatatlanul elillan mellőled. Nem véletlen a kényelmetlen, szorító érzés, nem véletlen a belső sugallat. Ez a könyv segítséget nyújthat a változások közepette, amelyek részei életünk napjainak, utat mutathat ebben a változó világban. Új lehetőségeket, nézőpontot és megoldásokat adhat azokra az égető kérdéseke, amelyek bennünk gyújtanak lángot, miközben a főhőssel együtt átélhetjük saját életünk kalandjait is.

"A lány megtorpant az ajtóban. Az a meseszerű és egyben félelmetes kép, ami fogadta, megállásra késztette. A járdát vastagon belepte a hó, az autók, jelentős követési távolságot tartva, némán suhantak az úton. A Park Avenue-i otthona hatalmas ablakaiból  ugyan látta már, hogy eleredt a hó, de ekkora éghajlatváltozásra nem számított."

When you feel a kind of discomfort in your body, it is not always serves as a proof of a physical illness. It can be a sign of your inner voice to come forward. The sign of You who is ready to see more than you think you know. It is a sign that you have far more questions about you than answers. It is a sign that you would like to have your own answers. That is what happened with Richard in the beginning of The Book. The story is a bit of mine, a bit of his and a bit of ours. So, let's see more!