Magyar szerző

"– Valami nincs rendben – motyogta Tod az orra alatt elhaló, rekedtes hangon, miközben az A-egység irányítófülkéjében matatott. Először elengedtem a fülem mellett dörmögését."

#trükkregény #scifi #sokszereplős #szürreális #társadalmiproblémák #futurisztikus #káosz #erőszak #bántalmazás #magyarszerző #társadalomkritika #kortárs #mogulkiadó

"Ruehl számára ott, abban a pillanatban összeomlott a világ. Bátyja kilépett a folyóból, kezében az ernyedt, mozdulatlan testtel, majd térdre rogyott a fövenyen. Jobbjával végigsimított a szeretett arcon, melyből tovatűnt az élet. Aztán felnézett, egyenesen rá."

#fantasy #regény #boszorkánydinasztia #alakváltók #kaland #magyarszerző #előzmény #urbanfantasy #mogulkiadó 

"Gyűlölöm, ahogy harmadik napja hallgatom a feszült csendet a saját koponyám börtönébe zárva, aminek csak egyetlen ablaka van, elrejtve mélyen, valami félreeső szegletben. Én viszont nem találom ezt az ablakot. A gondolataim zúgva pattannak vissza a falakról, mint a légy, amelyik többé képtelen kijutni a nyíláson, amin keresztül betévedt ide."

#barátság #kísérlet #magyarszerző #mesterségesintelligencia #regény #romantikus #scifi #társadalmi#scifi #mogulkiadó

"Jack Booner nem tudta eldönteni, álmodik-e, vagy ez valóban megtörténik vele. Hajlott korát meghazudtoló energiával habzsolta az élvezeteket, amit Maggie csodás teste nyújtott számára. Rátapadt az édes ajkakra, nyelve fékezhetetlen mohósággal támadta a lány szájüregét. Teljesen megfeledkezett a mindennapi életben oly sok problémát okozó műfogsoráról, amely ezúttal egyáltalán nem gátolta őt. Gyakran reszkető keze most kéjtől fűtve markolászta Maggie tekintélyes mellét, a vágytól hatalmasra duzzadt férfiasságát pedig erőteljes, határozott mozdulatokkal lökte újra és újra a forró katlanba, ahová attól a pillanattól be akart jutni, hogy meglátta a teltkarcsú lányt, a Black Cat új pultosát."

"Mindez nem lesz könnyű, de ne félj. Ott leszek veled végig. Gyere, induljunk el.

Nógrádba érve a huszonegyes úton megyünk majd, aztán elhagyjuk, balra kanyarodunk Hollókő felé. Közben elmesélem neked – hisz kellőképpen elszánt és nyitott vagy –, hogy Sirom nem szerepel a térképeken, nincs róla nyom Von Hallenz báró 1753-as útleírásában, melyet a Magyar Királyság északi területein dúló fertőzésről készített, nem látni a Google Maps-en felülnézetből a hatvanas évekbeli kockaházak kiszürkült paláit, így aztán virtuálisan nem tudjuk bebarangolni a falu esetlenül kanyargó utcáit."

Korlátozott számban, a készlet erejéig, a két kötet egyben.

Mindörökké 1.

"1554. március hava, Anglia, St. Ignatius apátság

A nő fájdalmas sikolyai egyre gyakrabban törtek fel a torkából. Hangját visszaverte a hideg kőfal, ami így hosszan visszhangzott a helyiségben. Rajta kívül egyetlen ember tartózkodott ott, tőle távol, egy asztal mellett ülve. Füle süket volt az asszony szenvedésére, mintha mi sem történne, teljes nyugalommal tette a dolgát: a kandalló nyújtotta és egy, az asztalra állított gyertya fénye mellett vezette feljegyzéseit egy vaskos könyv pergamenlapjaira."

Mindörökké 2.

"– Na, ez a "bebaszott a gebasz" tipikus esete! – közölte Luna jókedvűen az egybegyűltekkel, majd hozzátette: – Ez a kávé meg valami mennyei!
Olyan hangosan szürcsölt a csészéből, ahogy a szopós malac cuppog az anyja csecsén.
– Kár, hogy nincs hozzá sütemény. Ever igazán hagyhatott volna tartalékot, mielőtt lelép..."

"William Barton nem várt a halálra. Azt tervezte, hogy maga kopogtat a kaszás ajtaján. Mit kopogtat, egyenesen bezúzza azt! A nyavalyás! Mindent elvett tőle, majd faképnél hagyta, hadd senyvedjen egymaga. Hát micsoda kegyetlenség ez? Mert a vég egy dolog. Ez viszont a földi pokol. Kárhozat, dobogó szívvel, felszakított mellkassal. De majd ő megmutatja!"

Egy ​gyógyhatású krém. Egy kapzsi gyógyszermogul. Egy életre szóló döntés.
A tanúvédelmi programba kerülő Andrást sorsfordító események sora vezeti Franciaországból egészen az idilli kis falu, Bükkszentkereszt erdejének mélyére. Az erdészfőnök, Gusztáv az Interpollal együttműködve vigyázza a medvetermetű, nyugodt természetű férfi biztonságát. Felveszi őt saját munkásai közé, tökéletes alibit biztosítva a bujkáló András számára.

Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt.

„Gábor gyermekkori történetei a felnőtteket is magukkal ragadják, magam is élvezettel és érdeklődéssel olvastam a két kisfiú kalandjait. Mindenkinek hatalmas szeretettel ajánlom, mert ez a mese elrepít mindenkit az önfeledt játék, a feledhetetlen élmények világába, ugyanakkor sok tanulsággal is szolgál a gyermekek számára.” – Becz Dorottya író és a #mesenagykövet kezdeményezés megalkotója

Az emberi elme furcsa jószág… képeket tárol, figyel és álmokat kever a valósággal. Néha ébredés után zavartan pislogva próbáljuk helyre tenni az eseményeket, szétválasztva a valóságot a fantázia szülte filmkockák boldog, vagy éppen bénító pillanataitól.

A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.

A történetek zöme életszerű eseményeket dolgoz fel. A közös pont a novellákban a félelem. Félelem a zárt ajtók mögött történő bántalmazástól, a természetfelettitől, a múltbéli tettek súlyától, az emlékektől.

Négy kiközösített gyerek, akik barátra lelnek egymásban. Fred, Doug, Brian és Robbie. Kitaszítottak, mert mások és mást szeretnek, mint az átlag. Fred, amiért szeret olvasni, Doug, mert dagi, Brian, aki a táncokért rajong és Robbie, akinek tanár az anyukája.

Egy ​szebb jövőért, a múltad démonjaival kell megküzdj.

Veled is megtörtént már, hogy zavaros rémálomból riadva nem tudtad hol vagy? Agyad zakatolva kergette az emlékeket, vajon hol hajtottad párnára a fejed?
Szemed megakad valamin, derengeni kezd, hogy nyaraláson vagy egy idegen apartmanban, egy barátodnál aludtál egy görbe este után, esetleg a TV zajára nyomott el az álom a kanapén.