Horror
"Mindez nem lesz könnyű, de ne félj. Ott leszek veled végig. Gyere, induljunk el.
Nógrádba érve a huszonegyes úton megyünk majd, aztán elhagyjuk, balra kanyarodunk Hollókő felé. Közben elmesélem neked – hisz kellőképpen elszánt és nyitott vagy –, hogy Sirom nem szerepel a térképeken, nincs róla nyom Von Hallenz báró 1753-as útleírásában, melyet a Magyar Királyság északi területein dúló fertőzésről készített, nem látni a Google Maps-en felülnézetből a hatvanas évekbeli kockaházak kiszürkült paláit, így aztán virtuálisan nem tudjuk bebarangolni a falu esetlenül kanyargó utcáit."
A történetek zöme életszerű eseményeket dolgoz fel. A közös pont a novellákban a félelem. Félelem a zárt ajtók mögött történő bántalmazástól, a természetfelettitől, a múltbéli tettek súlyától, az emlékektől.
"Ítéletidő a világ végén, vagy talán még azon is túl...
Valahogy így tudta volna tömören összefoglalni a helyzetet. A hátán feküdt. Körülötte minden sötét volt, egyedül a percenként felvillanó villámok fénye világította be a szobát. A kapitányi kabin ugyan kényelmesebb volt, mint a legtöbb hajón, amelyeken eddig utazott, de ilyen körülmények között képtelen volt akárcsak egy óránál is többet aludni egyhuzamban."