Magyar szerző

"A medve egy kompromisszummentes állat. Nem csinál semmit csak úgy tessék-lássék. Ha egyszer szét akar tépni, akkor szét is fog. Caroline szerette az állatokat, de ami sok, az sok. Amikor reggel kinyitotta a bejárati ajtót, tőle pár méterre a szakadó esőben ott állt ez a fenségesen büdös állat, és meglepetten nézett felé a hajladozó muskátlik mögül."

"A terveknek megfelelően Eviana a kaszinó női toalettjében tért magához. A feltöltéssel járó vizuális és fizikai hatások nem sokban különböztek a szimulációs programokétól. Talán a mostani sokkal színesebb, és egy kicsivel hosszabb volt. Mikor kinyitotta a szemét, egy vécéfülkében találta magát. Kék farmerben, zárt, barna cipőben, bőrdzsekiben, és még egy retikül is volt nála. Minden éles és tökéletesen ÉLETHŰ volt körülötte!"

Robert b Bednar története folytatódik, egy új világ megteremtésének történetét meséli el az olvasói számára, ahol a mesterséges intelligencia kiemelt szerepet kap. Emberkísérletek? Igen. Virtuális valóság? Igen. Hogy meddig mehetünk el? Bármeddig. Vagy mégsem? Hogy mindez hová vezethet? A technológia és az emberség határait feszegetjük...

Duxorg és Eviana kalandjai szövevényesen alakulnak...

"Ezt már komolyan nem hiszem el! Szerintem nincs még egy ilyen szerencsétlen gyerek a földön, mint én. Miért velem történik megint ilyen? 02:16, már negyedszer ezen az éjszakán. Tizenegyig nem bírtam elaludni, azóta meg félóránként felébredek - morgott magában Botond, ahogy a pirosan világító digitális órára nézett."

Hol vagyok? Mi történt velem? Ki vagyok? Nem tudom mozgatni a lábam. A kezemet se. Nem tudok megszólalni. Semmim sem mozdul. Mégis. A szememet sikerült kinyitnom. Lássuk csak! Elég sötét van, talán éjszaka lehet. A fejem mellett valami gép csipog, és azt hiszem, egy cső van a számban. Kórházban lennék? Mi a franc történhetett velem? Miért nincs itt valaki, hogy megmondja, mi történik?

2. kiadás!

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Kóma. Polgárpukkasztó múlt. Te vajon elítéled, vagy megítéled Brooke eddigi életét? Drukkolsz neki, vagy szánod őt? Olvasd el L.J. Wesley könyvét, melyben egy új zsánerbe - a naplóregények világába - kalandozik veled.

"Csak mi ketten megyünk vissza megnézni a sírokat. Senki más nem vállalkozik a feladatra, holott valamennyien ébren vannak ezekben az alkonyi órákban. Izzadtan és rémülten ülnek, hallgatnak, lesütik a szemüket, mintha ez a kötelesség meghaladná a képességeiket."

"A hangszerek játéka tökéletes dallammá egyesült a teremben. Felemelő érzés. Leginkább az, hogy ez az én művem. Egy pillanatra felnézek, és figyelmem a zenésztársak átszellemült arcát, a hallgatóságot, a cárt. Megdobban a szívem, lehunyom a szemem, és a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Ez egy szép este lesz."

"A saját napló projekt...

Kezdeném úgy, hogy "Kedves Naplóm", de az akkora sablon, hogy rám tör tőle a pikkelysömörrel körbebástyázott tikkelő-roham, szóval inkább hagyjuk. Tőlem ilyesmire ne számítson senki, aki pedig mégis erre vágyik, az inkább olvassa Una feljegyzéseit. Ezen a téren abban biztosan nem fog csalódni."

"A közösségi média sosem vonzott igazán. Mindig is volt egy – mások szerint fals – negatív kép a fejemben azokról az emberekről, akik az online világot használják ismerkedésre. Úgy hittem, hogy csak azok kényszerülnek ezen felületekre, akik alkalmi partnert keresnek maguknak, vagy végső elkeseredésükben ebbe az utolsó, foszladozó szalmaszálba kapaszkodnak…"

internet - jelen időben írt - kortárs - magyar nyelvű - magyar szerző - női főszereplő - párkapcsolat - regény - romantikus - társadalom - társkeresés - újrakezdés

"– Na, ez a "bebaszott a gebasz" tipikus esete! – közölte Luna jókedvűen az egybegyűltekkel, majd hozzátette: – Ez a kávé meg valami mennyei!
Olyan hangosan szürcsölt a csészéből, ahogy a szopós malac cuppog az anyja csecsén.
– Kár, hogy nincs hozzá sütemény. Ever igazán hagyhatott volna tartalékot, mielőtt lelép..."

"A világon sok különleges hely létezik. A természet sokszínű. Olyan dolgokat mutat az embernek, amitől szeme-szája tátva marad. Ugyanakkor a világ roppant titokzatos is. A legnagyobb csodákat szereti elrejteni, és nem is szól róla senkinek. Mert a titkokat meg kell őrizni.

Igen ám, de az ember vágyik a csodákra, ráadásul kíváncsi is. Fel akarja fedezni mindazt, ami rejtve van, és ha nem talál magyarázatot egy-egy különös esetre, sebaj! Majd kitalál magának egyet. Mióta világ a világ, így születtek a legendák."

"Denver, 1999. december 31. 23 óra 50 perc

A nő nem sikoltott. Üvöltött.

Hangja már alig volt, de minden megmaradt erejével azon volt, hogy a világba kiáltsa kínját. Vele szemben - úgy két méterre - három férfi állt. Férfiak, akiknek még a valódi nevét sem tudta, csak azt, hogyan szólítják őket azok, akik velük együtt érkeztek: Őrző."

"olcsó rágókat

vettünk gagyi tetkókért -

kopott gyerekkor"