Molnár Ágnes
Fél évszázaddal ezelőtt születtem Oroszlányban. 14 éves koromtól élek Nyíregyházán. Öt évesen úszónak szántak, majd hamar kiderült, zenész leszek. Fuvolistának indultam, majd operaénekesnek készültem, végül énektanár lettem. Mindig tudtam, hogy minden embernek szüksége van olyan tevékenységekre, amik levezetik feszültségeit, kitöltik szabadidejét, és boldogabbá teszik a mindennapjait. Bár a zene teljes embert kíván, mellette kiskoromtól kézműveskedtem. Öt éve vált új szerelmemmé a rajzolás, a festés, és csak ebben az évben fordultam a szavak művészete felé.
Csiporka meséskönyveim ihletője a rajzmeditációs tanfolyam után rajzolt gombácska alatt álló bogárka volt, akinek a másnap hajnali ébredés megihlette a nevét, majd az elmúlt három év a meseregény- színező sorozat négy kötetét.
A Márti-mesék igazi életmesék-novellák, bármely korosztály számára. Remélem, szeretetmeséim és az olvasást kiegészítő színezés minden kedves olvasóm életét gazdagabbá, boldogabbá teszi.
"- Milyen hamar eltelt a tanév4 - álmélkodott fennhangon, kissé szomorkásan, gondolatait maga elé motyogva Csiporka, a kis csíkos hasú bogárlány.
- Rengeteg újat tanultunk! Sok-sok új barátra leltünk! - kontrázott rá Bíborka, a pillangó."
"Élt az árnyas erdő napfényes tisztásának közelében egy kis bogárlány, Csiporka. Egy bokor gallyainak földközeli elágazásában látta meg a napvilágot. Élete e sorsdöntő pillanatában nem egyedül nézegetett körbe a nagy ismeretlenben, mert a szomszédos széles, zöld levél tövében hozzá hasonlóan tétován pislogott egy pillangólány, Bíborka."
"- Jó reggelt... - motyogta álmosan Bíborka.
- Jó reggelt! - harsogta boldogan Csiporka, aki jóval hamarabb ébredt barátnőjénél, így már teljesen éber és tettre kész volt. - Végre felébredtél! Már alig voltam képes megállni, hogy ne ébresszelek fel. De tudtam, van mit kipihenned, így féken tartottam magam. Hogy van a szárnyad?"
"- Ébredj! Ne horkolj annyira! Reggel van! Nyisd ki a szemed végre! Kérleeek, Csiporkaaa! Naaaa, bogárkaaa!
- Óóó... Miért zajongsz??? Hagyj még aludni egy kicsit! Olyan sokáig mulattunk az éjjel, hogy alig aludtam egy kicsinykét."
"Volt egyszer, hol nem volt, élt egy erdőmélyi kicsiny házban egy hajlott hátú, de mindig mosolyra álló szájú öreganyó. Egész nap gyűjtögette az erdő, a mező kincseit. Esténként a magokból lisztet őrölt, a termésekből savanykás ízt főzött, majd begyúrta belőlük másnapi kalácskájának tésztáját, s a hidegre tette azt reggelig pihenni."