Könyv

"Naplementekor Renzóék a többi felnőttel együtt kimentek a rizsföldekre dolgozni. Renzo nagy szalmakalapot és világos ruhát viselt. Alacsony emberke volt, fürgén mozgott. Vékony testalkata a rizsszedőkéhez volt hasonló. Szigorú ember létére sokat mosolygott, amit sok ember szeretett."

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.

"Sallangok nélkül nehéz verset írni. És ajánló írni. De tényleg. Mert hát tudod... ott van a szófelhalmozás, az égető késztetés, hogy - mint a festők - a költői képbe is rajzoljunk még egy titkos képet, meg ugye a sok szimbólum, és rejtett utalás, és persze az önkifejezési kényszer - a költő néha szeret okosabbnak tűnni mindenkinél."

"A gödör mellett állok és figyelem, ahogy lassan leengedik a koporsót. Elmúlt egy élet. Körbenézek, hátha eljött Éli családjából valaki. Senki. Csak a temetőn átívelő hídon túl tűnik fel egy férfi, és tisztes távolságból figyeli a szertartást. Körülöttem a sírásó és az egyházi elöljáró ácsorog."

"…utoljára ekkor sikerült katonaként reagálnom egy rezignált „Értettem!” képében, visszanyelve a felmenők és a legősibb szakma közti párhuzam felemlegetését..."

G.F. Lancer kilép a nagyközönség elé. Kisregénye - mely egy katonai sci-fi - sokaknak szerezhet kellemes, szórakoztató olvasási élményt. 

"Liliomvárosban mindenki lázban égett. Így ment ez minden tavasszal a Déli királyság fővárosában, amikor sor került a Nagyvásár megrendezésére. Erre az eseményre lelkesen készült a lakosság, még a legszegényebbeknek is kijutott ilyenkor a szórakozásból"

"A Bronz-szirtek mögött lassan előbukkant a nap, és aranyló fénnyel árasztotta el a Nyugati Királyság partjait. Az ifjú kapitány megállt a hajója, a Viharmadár orrában, távcsövével az egyre közeledő szárazföldet kémlelte, miközben gondolatai valahol egészen máshol jártak."

„Fekete Anikó újabb interjúkötetével abban segíti az olvasót, hogy lavírozni tudjon a magyarországi diákszínjátszás ingoványos talaján. Egy-egy inda segítségével újabb és újabb évtizedbe lendít bennünket, hogy aztán azt minél jobban megismerve folytathassuk utunkat. Hiánypótló rátekintést kapunk 1952-től napjainkig olyan szakemberektől, akik lehet, hogy épp egymást támasztva, vagy épp egymást tanítva építettek fel fontos műhelyeket, iskolákat, szervezeteket. (...)”
Balla Richie, színész-drámatanár, rendező, a RÉV Színház társulatának vezetője

"A hajó zavartalanul ringatózott Nizza kikötőjében. Kicsit kiemelkedett a többi jacht közül, pár lábbal hosszabb, tekintélyt sugárzóbb volt a többitől. Fedélzetén tulajdonosa a tájon mélázott. Messzebb a sziklák kivehető fodraiba veszett a tekintete, hol az azúrkéken fodrozódó kikötő vizében gyönyörködött."

"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."

" I.e. 1623. Kréta szigete, Knosszosz városa

– Azért elég perverz alak ez a Poszeidón, nem? Szegény Pasziphaét arra ösztönözni, hogy egy bikával egyesüljön, csak mert a férje nem akarta azt feláldozni Poszeidónnak...

Uniquua – vagy ahogy nővérei hívták, Una – nem épp nőhöz méltóan horkant fel Lunandra szavaira. A mellette lépkedő fehér hajú nő igencsak finoman fogalmazott, amikor a tengerek és minden vizek istenéről nyilatkozott. Az ő véleménye az illető férfiúról ennél sokkal markánsabb volt."

UTOLSÓ DARABOK!!!

Leda D'Rasi - Dugonics András Irodalmi Díj 2020 - Fantasy regény kategória - I. helyezett és ETELKA díj

"2015. szeptember 23., Párizs

– A rohadt életbe ezzel az egésszel!

Fairy egyfolytában szitkozódott, amíg az utolsó fázison dolgozott. Az apró időzítőt óvatosan a helyére pattintotta a detonátorban. Amikor végzett, az elkészült szerkezetet becsúsztatta az előre kialakított mélyedésbe. Ez volt a nyolcadik és egyben utolsó töltet, amit elhelyezett. Tiszta szerencse, hogy egyes kövek úgy mozogtak a falban, akár a szuvas fogak. Erőfeszítés nélkül ki tudta emelni őket, és már kész is volt a megfelelő rejtekhely a kis ketyeréinek."

UTOLSÓ DARABOK!!!!

Leda D'Rasi - Dugonics András Irodalmi Díj 2020 - Fantasy regény kategória - I. helyezett és ETELKA díj

"A lány elkeseredetten engedte el a táskáját. A ruhákkal és egyéb kincsekkel megpakolt bőrönd hangos csattanással landolt a szépen fényezett padlón. Az ablakhoz sétált és szomorúan figyelte a Lombard Street szokatlanul gyér délutáni forgalmát. Az autók óvatosan vették be mind a nyolc hajtűkanyart, mely az utca és egyben a város turistalátványossága is volt."

"Nyugdíjasok komótosan majszolják az ebédet, miközben rejtvényt fejtenek, ezután leülnek a tévé elé, kezdődik a délutáni sorozat - hasonlóan telik minden hétköznapjuk; hétvégenként az unokák látogatása töri meg ezt az egyhangúságot."

"Lágy szellő simogatta Katsumi arcát a meleg tavaszi délutánon. A cseresznyefa virágának szirmai akár a hó, úgy hullottak lába elé a zöldellő kertben. A palotához tartozó udvaron a színes krizantémok is az új évszak beköszöntét jelezték."