Könyv

"– Na, ez a "bebaszott a gebasz" tipikus esete! – közölte Luna jókedvűen az egybegyűltekkel, majd hozzátette: – Ez a kávé meg valami mennyei!
Olyan hangosan szürcsölt a csészéből, ahogy a szopós malac cuppog az anyja csecsén.
– Kár, hogy nincs hozzá sütemény. Ever igazán hagyhatott volna tartalékot, mielőtt lelép..."

"A világon sok különleges hely létezik. A természet sokszínű. Olyan dolgokat mutat az embernek, amitől szeme-szája tátva marad. Ugyanakkor a világ roppant titokzatos is. A legnagyobb csodákat szereti elrejteni, és nem is szól róla senkinek. Mert a titkokat meg kell őrizni.

Igen ám, de az ember vágyik a csodákra, ráadásul kíváncsi is. Fel akarja fedezni mindazt, ami rejtve van, és ha nem talál magyarázatot egy-egy különös esetre, sebaj! Majd kitalál magának egyet. Mióta világ a világ, így születtek a legendák."

"Denver, 1999. december 31. 23 óra 50 perc

A nő nem sikoltott. Üvöltött.

Hangja már alig volt, de minden megmaradt erejével azon volt, hogy a világba kiáltsa kínját. Vele szemben - úgy két méterre - három férfi állt. Férfiak, akiknek még a valódi nevét sem tudta, csak azt, hogyan szólítják őket azok, akik velük együtt érkeztek: Őrző."

"olcsó rágókat

vettünk gagyi tetkókért -

kopott gyerekkor"

"Naplementekor Renzóék a többi felnőttel együtt kimentek a rizsföldekre dolgozni. Renzo nagy szalmakalapot és világos ruhát viselt. Alacsony emberke volt, fürgén mozgott. Vékony testalkata a rizsszedőkéhez volt hasonló. Szigorú ember létére sokat mosolygott, amit sok ember szeretett."

"Sallangok nélkül nehéz verset írni. És ajánló írni. De tényleg. Mert hát tudod... ott van a szófelhalmozás, az égető késztetés, hogy - mint a festők - a költői képbe is rajzoljunk még egy titkos képet, meg ugye a sok szimbólum, és rejtett utalás, és persze az önkifejezési kényszer - a költő néha szeret okosabbnak tűnni mindenkinél."

"A ház kívülről jellegtelen, kissé kopottas, kétszintes épület volt. Egy sarokház, mélyen megbújva Burwood csendes kertes házai között. Az utasítás úgy szólt, hogy a házat a jobb oldalán nyíló nehéz öntöttvas kapun keresztül kell megközelíteni, és a kaput nem szabad egy keskeny résnél jobban nyitva hagyni. Nem mintha a több tonnás behemótot olyan könnyen lehetne mozgatni."

Robert b Bednar először magyar nyelven megjelenő könyvsorozatának első kötete - DUXORG * Álmodj és én létezem - egy új világ megteremtésének történetét meséli el az olvasói számára, ahol a mesterséges intelligencia kiemelt szerepet kap. Emberkísérletek? Igen. Virtuális valóság? Igen. Hogy meddig mehetünk el? Bármeddig. Vagy mégsem? Hogy mindez hová vezethet? A technológia és az emberség határait feszegetjük...

"A fesztivál cseppet sem volt unalmas. A lakókocsibódé előtt ittas alakok énekelték összekapaszkodva, teli torokból a számot, amit a soron következő zenekar játszott a színpadon. Csak egy félreeső zuga volt a hatalmas területnek, ahol az esemény megrendezésre került, mégis annyi élet, annyi öröm és pillanatnyi boldogság rejlett benne, hogy Lauren egyelőre nem szándékozott felállni a sörpadról."

"A gödör mellett állok és figyelem, ahogy lassan leengedik a koporsót. Elmúlt egy élet. Körbenézek, hátha eljött Éli családjából valaki. Senki. Csak a temetőn átívelő hídon túl tűnik fel egy férfi, és tisztes távolságból figyeli a szertartást. Körülöttem a sírásó és az egyházi elöljáró ácsorog."

"…utoljára ekkor sikerült katonaként reagálnom egy rezignált „Értettem!” képében, visszanyelve a felmenők és a legősibb szakma közti párhuzam felemlegetését..."

G.F. Lancer kilép a nagyközönség elé. Kisregénye - mely egy katonai sci-fi - sokaknak szerezhet kellemes, szórakoztató olvasási élményt. 

"Liliomvárosban mindenki lázban égett. Így ment ez minden tavasszal a Déli királyság fővárosában, amikor sor került a Nagyvásár megrendezésére. Erre az eseményre lelkesen készült a lakosság, még a legszegényebbeknek is kijutott ilyenkor a szórakozásból"

"A Bronz-szirtek mögött lassan előbukkant a nap, és aranyló fénnyel árasztotta el a Nyugati Királyság partjait. Az ifjú kapitány megállt a hajója, a Viharmadár orrában, távcsövével az egyre közeledő szárazföldet kémlelte, miközben gondolatai valahol egészen máshol jártak."