Könyv

"Tizenöt éve már, hogy édesanyám életének kereke körbefordult, a vég és kezdet összeért. Lelke a végtelen térbe, a kimért űrbe szállt. Elmosódó pillanatokból, ellesett mozdulatokból, ki nem mondott gondolatokból próbálom összerakni... nem fogom őt soha elfelejteni..."

"A fiú neve történetesen Ádám volt, a lányé pedig Éva. De csak merő véletlenségből. Ennek a két névnek itt és most semmi jelentősége. Az egyszobás lakás hálójában nem volt más, csak egy kétszemélyes matrac, egy ócska tévé - ez utóbbi a padlón, a matraccal átellenben -, és egy még ócskább szekrény és két rozoga szék, Ádám a tévé távirányítóját nyomogatta."

"A zuhogó eső mintha siratta volna a holtakat, akik életüket adták Serbenia újjászületéséért. Holttestek hevertek mindenütt. Széthasadt páncéllal, súlyos sérülésekkel, arcukon vérfagyasztó döbbenettel találkoztak a halállal."

epikus fantasy - erőszak - fantasy - gyilkosság - high fantasy - kamasz főszereplő - király - magyar szerző - női főszereplő - romantikus - sorozat része

"- Milyen hamar eltelt a tanév4 - álmélkodott fennhangon, kissé szomorkásan, gondolatait maga elé motyogva Csiporka, a kis csíkos hasú bogárlány.

- Rengeteg újat tanultunk! Sok-sok új barátra leltünk! - kontrázott rá Bíborka, a pillangó."

"A férfi és a nő a parkban ültek egy padon. A nap sütött, a madarak csicseregtek. A férfi átkarolta a nőt.

A pad egyik szélén egy alma volt. Szép piros alma, árván, de hívogatóan.

- Valaki itt felejtette - mondta a férfi.

- Igen - mondta a nő."

"Éppen Simmerlhez tartok (keddenként friss disznótoros, májas és véres hurka), amikor látom, hogy ott hever az ajtaja előtt a prémsapka. Nem tudom, meséltem-e már róla, azt hiszem, még nem. Szóval: szerdán (vagy csütörtökön, a pontos időpont nem lényeges) szokásos napi körünket róttuk Ludwiggal, egy óra huszonöt perccel zártuk az egy óra tizenhét perces kört, de most ez sem lényeges."

"Amikor beléptem a szálloda halljába, langyos fuvallat simított végig az arcomon. Október volt. A csontjaimban éreztem, hogy kemény telünk lesz. A recepciós pult mögött ülő nő felpillantott a számítógépe monitorjáról. Döbbenten meredt rám, de egy cseppet sem hibáztattam ezért. Úgy néztem ki, ahogy éreztem magam: rémesen."

"A szokatlanul hosszú és hideg tél után hirtelen állt be a jó idő. A gyerekek önfeledten hancúroztak a játszótéren. Az anyukák a hintával szemközti padokon napoztak, csevegtek, közben félszemmel a csemetéiket figyelték. Rusznyák Viola a kisfiát, az ötéves Kristófot nézte, amint a homokozóban játszik, de közben az elmúlt este járt a fejében."

"Zoltán lassan, nagyon lassan tért magához. Először a forróságot és az égető vöröses fényt érezte a testén. A nap tüzes, testnélküli lávaként terítette be fokozatosan mindenét, irgalmatlanul elszívva a sivatag egyébként is fojtó levegőjét."

"- Uramisten...úristen...- csak ennyit bírtam kinyögni, miközben az űrhajóban lévő számítógép monitorjára meredtem.

- Mi van? - kérdezte Alain, az egyetlen társam, aki velem tartott egy könnyed űrséta erejéig."

"Egyszerű, selymes szirmok

Gyönyörű virág! S hol már a bimbó!

Csak a tüske, az ne volna ily kirívó,

Mely a növekedésben is hű. Kitartó!"

"A fenevad tánca

Bőrömön éreztem lihegésit.

A nyomomban járt, lassan lépkedett.

Karmai felszabdalták a csendet,

Elzargatta a biztos érzetet."

"Élethalmaz

Ékes szókkal szónokol az élet,

ködfátyol ruhája piszkos útszagú.

Leválnak róla sziklaremények,

helyükbe bújik fáradt mélabú."

"Ha sejtenéd, hogy titkon figyellek, amint alszol, összerándulnának ernyedt tagjaid. Zavartan végigszántanál halántékodon, mintha mögé láthattam volna álmodban. Amikor belépnék az életedbe, pedig féltve őrzöd - hét lakat vigyázza, mint a legóvárat Dani fiad játékpolca előtt."

"Vonatra ülünk és elutazunk, megöregszem, minél messzebbre. Repít bennünket a vonat, mi pedig nézzük az ablak mellett elsuhanó hegyeket, tavakat, városokat, távoli országok lakóival elegyedünk szóba. Együtt leszünk. Soha nem érkezünk meg."