Könyv

"Nád közé bújok,

Ha fészket rakok.

Víz tetején úszok,

Ha éhes vagyok."

"Ma már történelem, mégis nagyon kevesen tudják (tudhatják), mi volt az oka, hogy a második világháború befejeződése előtt hat hónappal megkezdték a Magyarországon élő német nemzetiségű, 17-35 év közötti nők és a 16-45 év közötti munkaképes férfiak internálását a Szovjetunió különböző területeire.'

"Több millió évvel ezelőtt, őslények

népesítették be a Földet. Némelyek

repkedtek akár a madarak. Mások

úsztak a tengerekben, mint a halak."

"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,

Fura salak, satnya fajta.

Nyurga ura túrta, fúrta,

Gyúrta bizony újra, s újra."

"Ezek csak versek.

Igen.

Másnak ennyit jelent.

Az egyetlen én vagyok,

Akinek többet:

A múltat és a jelent."

"- Elfogadta, hogy itt vagyunk. hogy más is itt van rajta kívül. Napok óta ezt érzem.

- Csodálatosan szép a tollazata.

- Mintha már mi is a környezetéhez tartoznánk.

- Fél éve ide járunk beszélgetni. Itt volt az ideje!

- Tudom, de emberek vagyunk és nem madarak. Nem tartozunk ide."

"Meleg tavaszi nap volt. Andris és Abigél nagyon izgatottak voltak, mert már csak egy nap volt hátra a születésnapjukig. Anya a hűtőre ragasztotta a naptárat, az ikrek pedig azon számolták vissza a napokat. Reggel végre az utolsó előtti kockát is besatírozták."

"1554. március hava, Anglia, St. Ignatius apátság

A nő fájdalmas sikolyai egyre gyakrabban törtek fel a torkából. Hangját visszaverte a hideg kőfal, ami így hosszan visszhangzott a helyiségben. Rajta kívül egyetlen ember tartózkodott ott, tőle távol, egy asztal mellett ülve. Füle süket volt az asszony szenvedésére, mintha mi sem történne, teljes nyugalommal tette a dolgát: a kandalló nyújtotta és egy, az asztalra állított gyertya fénye mellett vezette feljegyzéseit egy vaskos könyv pergamenlapjaira."

"Egy napos tavaszi reggel Csenge különösen vidáman ébredt, anya ugyanis megígérte, hogy valami nagyszerű dolgot fognak együtt készíteni: tündérkertet. Az ötéves kislány nagyon szerette a tündéreket. Mindenféle tündért: kicsi tündért, nagy tündért, szivárványtündért, egyszínű tündért, tavasztündért, ősztündért, cukortündért, tölgytündért, egyszóval az összes kis szitakötőszárnyon repkedő varázslatos kis lényt."

"A nap a szokottnál halványabban ragyogott a Kontinens egén. A mindig vidám táj most furcsán csendes és kihalt volt. Nem szálltak madarak az égen, nem kószáltak állatok a földeken. Már majdnem azt lehetett hinni, hogy a terület teljesen kihalt."

"Valamikor réges-régen még a Sárkányok idejében, élt egy Sárkánycsalád. Nem akármilyen Sárkányok voltak ők, hiszen hét fejük volt. Gyönyörű palotában éltek, mindenük volt amit csak szerettek volna. Kinccsel teli kamrájuk, sok szolgálójuk, hatalmas birodalmuk."

"Leventének már régóta mozgott a foga. Alig várta, hogy kiessen. Iskolás fiú volt, 7 éves is elmúlt, úgyhogy több foga kiesett már. Ilyenkor mindig eljött a Fogtündér, és hozott neki egy száz forintos érmét. Levi nagyon örült a pénznek. Fagyit vett rajta, meg csokit."