Könyv

"A halott lány vére még meleg volt, és úgy tapadt Daniel kezéhez, mint a forró méz. Az akciócsoport vezetője idegesen a nadrágjába törölte kezét, de úgy érezte, hipóval dörzsölve sem tudna megszabadulni az értelmetlen halál szörnyű bizonyítékától."

"A kora reggeli Nap fénye halványan ragyogott. Még nem bukott elő a horizonton, de sugarai már elérték a sáros pusztát. Az előző napi eső feláztatta a talajt, mocsarat formálva a síkságból. A viharfelhők még mindig az égen szállingóztak, de a nedvességet már kiadták magukból."

Első, második, netalán harmadik feleség? Meg nem értettség, bűntudat, sértődés... Sorolhatnánk. Bali Edina Zsanna könyve rávilágít egy útra, ami megoldást hozhat azoknak, akik többször házasodtak, vagy még csak tervezik.

"Rózsaszín felhők csoportosultak egy kis domb felett az ég alján, jelezve, hogy közeledik az éj. A nap lenyugvásához készült, a domb mögül pedig éppen csak visszapislákolt pár halvány napsugár. Egy zöld kis falusi rét terült el az égbolt alatt az erdő szomszédságában, amelynek egy távoli pontján gyermeki zsivaj és kacaj harsant fel, amely egyre közelebbről és közelebbről hallatszott."

"A zuhanyrózsából forró cseppek ezrei zúdultak a testére. Ahogy szokta, most is csak a meleg vizes csapot nyitotta meg, és a maximumra tekerte. A kabint pillanatok alatt kitöltő perzselő gőz átjárta a tüdejét, és izzásig hevített reszelőként dörzsölte kivörösödött bőrét. Ez a hevenyészett purgatórium  nélkülözhetővé tette a tusfürdő használatát, amiből ebben az idegen lakásban csak nőit talált."

Évtizedekkel korábban egy fülledt nyári napon a Mississippi lápvidékén egy ördögűző szertartás tragikus véget ér. Napjainkban egy fiatalembert - aki élete első bő évtizedéből semmire nem emlékszik - különös képességei átokként nyomasztanak. Egy ködös délutánon megmenti egy hasonlóan különös sorsú ismeretlen lány életét, de ez nem csak kezdete, hanem befejezése is lesz egyben egy hihetetlen küldetésnek. Mindeközben egy sátánian sötét lelkű, legyőzhetetlennek tűnő gyilkos szedi áldozatait. A szálakat a deja vu jelenségének elképesztő magyarázata köti össze, majd fűzi egyetlenné a megrázó erejű befejezésben.

"Anya mindig azt mondta nekem, hogy különleges vagyok. A legszebb és legokosabb kislány a világon. Miért is mondott volna mást? Hiszen az édesanyám volt. Természetesen a húgomnak is mindig ugyanezeket mondta. És amikor kérdőre vontuk, hogy mégis melyikünket szereti jobban, csupán ennyit felelt: "Egyikőtöket sem. Mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek, csak másképp."

"Nagydologra adja fejét, ki főzésbe belekezd,

Igen fontos, hogy recepted jó sokáig elemezd.

Végy meg minden hozzávalót, ne felejts ki semmit se,

Ha nagyon gyors és ügyes is vagy, elkészülhetsz ebédre."

"Egy rendhagyó könyvet, azaz füzetet tartasz a kezedben. Gyermekverseim vannak ebben, de a gyermekverseket tartalmazó kiadványoktól eltérően... nincsenek benne illusztrációk. Mindig is szerettem volna kezembe venni ceruzát, filcet, és rajzolni a könyvekbe, amikor a gyermekeimmel olvastunk (ők néha nem fogták vissza magukat)."

"Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését."

"A Varázsvilág lakói éppen olyan sokfélék, mint az emberek: akad köztük jó is, rossz is. Az éves rosszaságversenyben Bosszatöpp mindig elnyeri az első három hely valamelyikét, ami nem is csoda, mert folyton-folyvást gyakorol, és annyira jól csinálja mások bosszantását, hogy a Varázsvilágban mondás is van róla? "kicsi a Bosszantöpp, de nincs nála idegesítőbb."

Légy éber, mert nem tudhatod mit hoz a következő pillanat. Ha pedig elszaladnak előled a percek, az életed láthatatlanul elillan mellőled. Nem véletlen a kényelmetlen, szorító érzés, nem véletlen a belső sugallat. Ez a könyv segítséget nyújthat a változások közepette, amelyek részei életünk napjainak, utat mutathat ebben a változó világban. Új lehetőségeket, nézőpontot és megoldásokat adhat azokra az égető kérdéseke, amelyek bennünk gyújtanak lángot, miközben a főhőssel együtt átélhetjük saját életünk kalandjait is.

"A lány megtorpant az ajtóban. Az a meseszerű és egyben félelmetes kép, ami fogadta, megállásra késztette. A járdát vastagon belepte a hó, az autók, jelentős követési távolságot tartva, némán suhantak az úton. A Park Avenue-i otthona hatalmas ablakaiból  ugyan látta már, hogy eleredt a hó, de ekkora éghajlatváltozásra nem számított."

"Rebi és Bogi bölcsi óta voltak a legjobb barátok. Együtt gyűjtötték a homokozóban a bodobácsokat, együtt ették az udvaron a lóheréket, együtt utálták a céklafőzeléket, együtt ragasztózták össze a bölcsiasztalt, és végül együtt mentek oviba és iskolába is."

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit Sárinak hívtak. Vékony testalkatú, mosolygós, kedves teremtés volt, Hosszú vörös haja a derekáig ért, fehér arcbőrén szeplők rikítottak. Édesanyjával egy kis tanyán laktak, ahol a friss levegőn naphosszat barangolhatott, játszhatott volna, ha nem a szobájában töltötte volna az ideje nagy részét."

When you feel a kind of discomfort in your body, it is not always serves as a proof of a physical illness. It can be a sign of your inner voice to come forward. The sign of You who is ready to see more than you think you know. It is a sign that you have far more questions about you than answers. It is a sign that you would like to have your own answers. That is what happened with Richard in the beginning of The Book. The story is a bit of mine, a bit of his and a bit of ours. So, let's see more!