Magyar nyelvű

"Egy olyan családban születtem, ahol mindkét nagymamám - kedvességük mellett - tehetséges alkotók voltak a szövés, varrás és a horgolás terén. Még ma is őrzöm azt a csipkekesztyűt, amit egyikük készített."

"2012 szeptemberétől a Fiatal Értékteremtő Lap (felonline.hu) számára olyan diákszínházi interjúsorozatot készítettem, mely a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. Mindehhez elengedhetetlen volt a múltat vizsgálni."

Ez a diákszínházi interjúkötet a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. A beszélgetések egy része a csaknem félszáz éve újraindult mozgalom indítóokát keresik, s az abból következő változásokkal, fejlődéssel foglalkozik. Egy-egy találkozás során arra is fény derült, mi a haszna és értelme a XXI. században a diák színjátszásnak. Az interjúk során olyan szakemberek is megszólaltak, akik nem diákszínjátszó-rendezőként tevékenykednek, hanem moderátorként, zsűritagként vagy kritikusként szoktak véleményt formálni. Képzési rendszerekről, kiépült hagyományokról és speciális fejlesztési területekről (például ének-zene, mozgás) is szó esik.
Amint az olvasó áttekinti a beszélgetéseket, tisztán láthatja, egyes területeken milyen – általuk beváltnak tartott – metódus alapján dolgoznak az alkotók, s milyen motivációik, milyen színházi és pedagógiai elképzeléseik vannak.

"Hét éve élek Rómában, de még mindig őszinte örömmel tölt el, hogy novemberben ilyen csodálatos idő van. Elégedetten kevergetem a kávémat a kedvenc kis kávézómban, élvezem a napsugarak puha simogatását, és a nyüzsgő tömeget figyelem."

"Élt az árnyas erdő napfényes tisztásának közelében egy kis bogárlány, Csiporka. Egy bokor gallyainak földközeli elágazásában látta meg a napvilágot. Élete e sorsdöntő pillanatában nem egyedül nézegetett körbe a nagy ismeretlenben, mert a szomszédos széles, zöld levél tövében hozzá hasonlóan tétován pislogott egy pillangólány, Bíborka."

"- Jó reggelt... - motyogta álmosan Bíborka.

- Jó reggelt! - harsogta boldogan Csiporka, aki jóval hamarabb ébredt barátnőjénél, így már teljesen éber és tettre kész volt. - Végre felébredtél! Már alig voltam képes megállni, hogy ne ébresszelek fel. De tudtam, van mit kipihenned, így féken tartottam magam. Hogy van a szárnyad?"

"- Ébredj! Ne horkolj annyira! Reggel van! Nyisd ki a szemed végre! Kérleeek, Csiporkaaa! Naaaa, bogárkaaa!

- Óóó... Miért zajongsz??? Hagyj még aludni egy kicsit! Olyan sokáig mulattunk az éjjel, hogy alig aludtam egy kicsinykét."

"Volt egyszer, hol nem volt, élt egy erdőmélyi kicsiny házban egy hajlott hátú, de mindig mosolyra álló szájú öreganyó. Egész nap gyűjtögette az erdő, a mező kincseit. Esténként a magokból lisztet őrölt, a termésekből savanykás ízt főzött, majd begyúrta belőlük másnapi kalácskájának tésztáját, s a hidegre tette azt reggelig pihenni."

"A gyerekek hamar fel akarnak nőni, mert azt hiszik, felnőttnek lenni jó. Talán nem is sejtik, hogy gyereknek lenni a LEGJOBB! Gyerekként olyan dolgokat is látsz, hallasz, érzel, ami szüleidnek már észrevehetetlen. Pedig ők is voltak gyerekek."

"Ebben a kötetben olyan gyakorlatokat gyűjtöttem össze, melyek a beéneklés során hasznosak és jól alkalmazhatóak tanítók, tanárok és bárki számára, aki egyéni- és közösségi hangképzéssel foglalkozik. Azok számára hasznos ez a gyűjtés, akik tisztában vannak épülő vagy már meglévő kórusuk képességeivel, az éneklés fiziológiai- és technikai hátterével, jól ismerik a hangképzés módját. Kellő megalapozottsággal rendelkező szakemberek számára lehet igazán hasznos ez a könyv."

"Újra tavasz köszöntött Rigóerdőre. Itt van hát ennek a vára várt évszaknak az első napja. Friss, tiszta fuvallattal, édes illattal érkezett. Már senki sem emlékszik a hideg, fagyos napokra. Mégis, mintha a természet úgy gondolná, becsapja a meleg és a madárének."