Magyar szerző

"Ez a készülék új távlatokat nyit az emberi élet kioltásának művészetében - jelentette ki a cilinderes férfi az érdeklődő közönség felé fordulva, az újdonságnak számító, igényesen elkészített elegáns masina bemutatása közben."

"Abban a kolumbiai börtönben volt egy fegyőrnő. Velejéig romlott, gonosz teremtés. Nálam nem sokkal volt idősebb. Vékony, szinte cingár alkata ellenére, igencsak komoly tekintélynek örvendett az elítéltek között. Mindenki tudta, hogy jobb elkerülni."

"- Vádlott! Álljon fel!

A bírónő hangja szigorúan hatott a régies tárgyalóteremben. Harmincas évei végén járhatott. Szőke haja, hullámos fürtjei a vállánál rálógtak fekete színű talárjára. A vádlott férfi lehajtott fejjel állt a fölé tornyosuló pulpitussal szemben."

"- Ön a Kevin?

- Igen.

- Camille vagyok, az intézet vezetője.

- Nagyon örülök.

A teltkarcsú, erős csontú, szőke nő leült velem szemben és fürkészően bámult rám."

"Életünk egyetlen, igazi célja a megismerés. Mások és magunk megismerése. A megismerés egy életen át tartó tanulásban rejlik, ahol csak az számít, hogy a tapasztalatainkkal mennyit fejlődünk korábbi önmagunkhoz képest. Ez egy képesség. Olyan képesség, melyre nem mindenki képes."

"Kezdjük a legelején. Hogy is merült fel ez a téma és hogyan is került Rita testközelbe a katasztrófavédelemnél szolgálatot teljesítők mindennapjaihoz. A kéklámpás egységekhez való vonzódása egyértelmű volt és miután a mentők munkájába engedett betekintést számunkra előző könyvével, így egyértelmű volt, hogy a sorból a tűzoltók sem hiányozhatnak."

"A férfi idegesen túrt a hajába. Egyre világosabban látta, érezte, hogy ez nem az ő napja. Órák óta nem mozdult el a kártyaasztal mellől, még a mosdóba sem ment ki. Várt egy jelre, valami egészen apró jelzésre, ami igazolja a szisztémáját. Mert az aztán volt neki. Megrögzött játékosként hitte, hogy egy nap a kitartásának köszönhetően megüti a főnyereményt."

"Lehet, hogy én vagyok a hibás abban, ami Krisztinnel történt. Kiengedtem azt az énjét, amit nem lett volna szabad, pedig nem tettem mást, mint élveztem a helyzetet. Vajon az lenne a helyénvaló, ha meghagynám őt olyannak, amilyen megismerkedésünk előtt volt? Vagy már akkor is ilyen zabolátlan lehetett, csak nem tudtam róla, és a csapdájába estem."

"Ez a történet sok nő egyéni története - többek között a magamé is - és improvizáció. Próbáltam úgy gyúrni a szereplők jellemét, hogy elveszhessünk bennük, így szóljon azoknak, akik hasonlót vagy még hasonlót sem éltek át. Minden, a valósággal hasonlatos helyzet csak a véletlen műve."

"Hirtelen csend lett, és sötét nagyon,

Azt hiszem alszom és szépet álmodom.

Egy üveg alagútban mentem,

És szikrázó szivárvány volt felettem.

De kihunyt egy szempillantás alatt,

S nekem újra, csak a sötétség maradt."

"Mert mi a szerelem?

egy pillantás a szemedbe

mi elveszejti szívemet

és nem lát mást semmiben

mindenhol csak Téged"

"A nap sápadtan ragyog a szürke felhők ködös egén. A kopár pusztaságban nem nő egy fűszál sem. Mindent sziklák és kövek borítanak. Síri csend honol. Mintha egy árva lélek sem lenne a környéken. Minden egy elhagyatott, sivár és szürke kőpusztára emlékeztetett, egy helyre, ahová a nem kívánatos személyeket üldözik, örök kárhozatra."

"Egészen kicsi koromtól kezdve többször hallottam anyukámtól néhány, az életével kapcsolatos történetet. Az egyik ilyen óvodáskorából maradt fenn. 1956 őszén erős fogfájás kínozta, ezért nagymamámmal tankok között rohantak át a mai Grassalkovich úton az orvoshoz."

"Álmom volt minden éjszaka,

Míg egy éjjelen megszólalt a Szerelem szava,

Azt mondta: Itt van, akire régóta vártál,

Szeresd őt jobban mindenki másnál!"

"Ezen az elátkozott, késő délutánon egy idősödő férfi egy hatalmas diófa tövéből figyelt egy házat. Vékony ujjai a kezében tartott hálót szorongatták, amiben az aznap fogott hal ficánkolt. Egyes szóbeszédek szerint a ház, amely előtt állt, a gonosz háza. Az öregember sosem hitt a létezésében, sem a róla szóló mesékben."