Még nem olvastuk

"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,

Fura salak, satnya fajta.

Nyurga ura túrta, fúrta,

Gyúrta bizony újra, s újra."

"Ezek csak versek.

Igen.

Másnak ennyit jelent.

Az egyetlen én vagyok,

Akinek többet:

A múltat és a jelent."

"- Elfogadta, hogy itt vagyunk. hogy más is itt van rajta kívül. Napok óta ezt érzem.

- Csodálatosan szép a tollazata.

- Mintha már mi is a környezetéhez tartoznánk.

- Fél éve ide járunk beszélgetni. Itt volt az ideje!

- Tudom, de emberek vagyunk és nem madarak. Nem tartozunk ide."

"Meleg tavaszi nap volt. Andris és Abigél nagyon izgatottak voltak, mert már csak egy nap volt hátra a születésnapjukig. Anya a hűtőre ragasztotta a naptárat, az ikrek pedig azon számolták vissza a napokat. Reggel végre az utolsó előtti kockát is besatírozták."

"Egy napos tavaszi reggel Csenge különösen vidáman ébredt, anya ugyanis megígérte, hogy valami nagyszerű dolgot fognak együtt készíteni: tündérkertet. Az ötéves kislány nagyon szerette a tündéreket. Mindenféle tündért: kicsi tündért, nagy tündért, szivárványtündért, egyszínű tündért, tavasztündért, ősztündért, cukortündért, tölgytündért, egyszóval az összes kis szitakötőszárnyon repkedő varázslatos kis lényt."

"A nap a szokottnál halványabban ragyogott a Kontinens egén. A mindig vidám táj most furcsán csendes és kihalt volt. Nem szálltak madarak az égen, nem kószáltak állatok a földeken. Már majdnem azt lehetett hinni, hogy a terület teljesen kihalt."

"Valamikor réges-régen még a Sárkányok idejében, élt egy Sárkánycsalád. Nem akármilyen Sárkányok voltak ők, hiszen hét fejük volt. Gyönyörű palotában éltek, mindenük volt amit csak szerettek volna. Kinccsel teli kamrájuk, sok szolgálójuk, hatalmas birodalmuk."

"Fáradt vagyok. Érzem, hogy az agyam kezd atomjaira hullani. Nincs értelme tovább ténferegni az üzletben. Üres a fejem, nem jut eszembe semmi más az otthon felejtett bevásárlólistáról. Az csak ront a helyzeten, hogy Matthias folyamatosan csacsog, félpercenként bombáz a kérdéseivel."

"2012 szeptemberétől a Fiatal Értékteremtő Lap (felonline.hu) számára olyan diákszínházi interjúsorozatot készítettem, mely a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. Mindehhez elengedhetetlen volt a múltat vizsgálni."

Ez a diákszínházi interjúkötet a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. A beszélgetések egy része a csaknem félszáz éve újraindult mozgalom indítóokát keresik, s az abból következő változásokkal, fejlődéssel foglalkozik. Egy-egy találkozás során arra is fény derült, mi a haszna és értelme a XXI. században a diák színjátszásnak. Az interjúk során olyan szakemberek is megszólaltak, akik nem diákszínjátszó-rendezőként tevékenykednek, hanem moderátorként, zsűritagként vagy kritikusként szoktak véleményt formálni. Képzési rendszerekről, kiépült hagyományokról és speciális fejlesztési területekről (például ének-zene, mozgás) is szó esik.
Amint az olvasó áttekinti a beszélgetéseket, tisztán láthatja, egyes területeken milyen – általuk beváltnak tartott – metódus alapján dolgoznak az alkotók, s milyen motivációik, milyen színházi és pedagógiai elképzeléseik vannak.

"Hét éve élek Rómában, de még mindig őszinte örömmel tölt el, hogy novemberben ilyen csodálatos idő van. Elégedetten kevergetem a kávémat a kedvenc kis kávézómban, élvezem a napsugarak puha simogatását, és a nyüzsgő tömeget figyelem."

"Élt az árnyas erdő napfényes tisztásának közelében egy kis bogárlány, Csiporka. Egy bokor gallyainak földközeli elágazásában látta meg a napvilágot. Élete e sorsdöntő pillanatában nem egyedül nézegetett körbe a nagy ismeretlenben, mert a szomszédos széles, zöld levél tövében hozzá hasonlóan tétován pislogott egy pillangólány, Bíborka."

"- Jó reggelt... - motyogta álmosan Bíborka.

- Jó reggelt! - harsogta boldogan Csiporka, aki jóval hamarabb ébredt barátnőjénél, így már teljesen éber és tettre kész volt. - Végre felébredtél! Már alig voltam képes megállni, hogy ne ébresszelek fel. De tudtam, van mit kipihenned, így féken tartottam magam. Hogy van a szárnyad?"