Könyv

"A nap sápadtan ragyog a szürke felhők ködös egén. A kopár pusztaságban nem nő egy fűszál sem. Mindent sziklák és kövek borítanak. Síri csend honol. Mintha egy árva lélek sem lenne a környéken. Minden egy elhagyatott, sivár és szürke kőpusztára emlékeztetett, egy helyre, ahová a nem kívánatos személyeket üldözik, örök kárhozatra."

"Egészen kicsi koromtól kezdve többször hallottam anyukámtól néhány, az életével kapcsolatos történetet. Az egyik ilyen óvodáskorából maradt fenn. 1956 őszén erős fogfájás kínozta, ezért nagymamámmal tankok között rohantak át a mai Grassalkovich úton az orvoshoz."

"Álmom volt minden éjszaka,

Míg egy éjjelen megszólalt a Szerelem szava,

Azt mondta: Itt van, akire régóta vártál,

Szeresd őt jobban mindenki másnál!"

"Ezen az elátkozott, késő délutánon egy idősödő férfi egy hatalmas diófa tövéből figyelt egy házat. Vékony ujjai a kezében tartott hálót szorongatták, amiben az aznap fogott hal ficánkolt. Egyes szóbeszédek szerint a ház, amely előtt állt, a gonosz háza. Az öregember sosem hitt a létezésében, sem a róla szóló mesékben."

"Fázott. Úgy, mint még soha. Az érzés olyan különös módon tartotta hatalmában, mintha a túlvilág mínuszai költöztek volna a csontjaiba. Abban sem volt biztos, éle-e még, vagy már meghalt. Bizonyos jelek arra utaltak, hogy igen, még él, mások azonban azonnal megcáfolták élete valamennyi apró jelét."

Csak a shop.konyvmogul.hu webáruházban kapható!

Leda D'Rasi - Dugonics András Irodalmi Díj 2020 - Fantasy regény kategória - I. helyezett és ETELKA díj

"A halott lány vére még meleg volt, és úgy tapadt Daniel kezéhez, mint a forró méz. Az akciócsoport vezetője idegesen a nadrágjába törölte kezét, de úgy érezte, hipóval dörzsölve sem tudna megszabadulni az értelmetlen halál szörnyű bizonyítékától."

"Midlife krízis, avagy életközépi válság - amikor a mulandóság súlya hirtelen ránk nehezedik, és megválaszolatlan kérdések képében nyomaszt. Vajon mit értünk el eddig? Sikerült megkapaszkodni az életben? Van már mit felmutatnunk?"

"A kora reggeli Nap fénye halványan ragyogott. Még nem bukott elő a horizonton, de sugarai már elérték a sáros pusztát. Az előző napi eső feláztatta a talajt, mocsarat formálva a síkságból. A viharfelhők még mindig az égen szállingóztak, de a nedvességet már kiadták magukból."

Első, második, netalán harmadik feleség? Meg nem értettség, bűntudat, sértődés... Sorolhatnánk. Bali Edina Zsanna könyve rávilágít egy útra, ami megoldást hozhat azoknak, akik többször házasodtak, vagy még csak tervezik.

"Rózsaszín felhők csoportosultak egy kis domb felett az ég alján, jelezve, hogy közeledik az éj. A nap lenyugvásához készült, a domb mögül pedig éppen csak visszapislákolt pár halvány napsugár. Egy zöld kis falusi rét terült el az égbolt alatt az erdő szomszédságában, amelynek egy távoli pontján gyermeki zsivaj és kacaj harsant fel, amely egyre közelebbről és közelebbről hallatszott."

"A zuhanyrózsából forró cseppek ezrei zúdultak a testére. Ahogy szokta, most is csak a meleg vizes csapot nyitotta meg, és a maximumra tekerte. A kabint pillanatok alatt kitöltő perzselő gőz átjárta a tüdejét, és izzásig hevített reszelőként dörzsölte kivörösödött bőrét. Ez a hevenyészett purgatórium  nélkülözhetővé tette a tusfürdő használatát, amiből ebben az idegen lakásban csak nőit talált."

Évtizedekkel korábban egy fülledt nyári napon a Mississippi lápvidékén egy ördögűző szertartás tragikus véget ér. Napjainkban egy fiatalembert - aki élete első bő évtizedéből semmire nem emlékszik - különös képességei átokként nyomasztanak. Egy ködös délutánon megmenti egy hasonlóan különös sorsú ismeretlen lány életét, de ez nem csak kezdete, hanem befejezése is lesz egyben egy hihetetlen küldetésnek. Mindeközben egy sátánian sötét lelkű, legyőzhetetlennek tűnő gyilkos szedi áldozatait. A szálakat a deja vu jelenségének elképesztő magyarázata köti össze, majd fűzi egyetlenné a megrázó erejű befejezésben.

"Anya mindig azt mondta nekem, hogy különleges vagyok. A legszebb és legokosabb kislány a világon. Miért is mondott volna mást? Hiszen az édesanyám volt. Természetesen a húgomnak is mindig ugyanezeket mondta. És amikor kérdőre vontuk, hogy mégis melyikünket szereti jobban, csupán ennyit felelt: "Egyikőtöket sem. Mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek, csak másképp."

"Nagydologra adja fejét, ki főzésbe belekezd,

Igen fontos, hogy recepted jó sokáig elemezd.

Végy meg minden hozzávalót, ne felejts ki semmit se,

Ha nagyon gyors és ügyes is vagy, elkészülhetsz ebédre."

"Egy rendhagyó könyvet, azaz füzetet tartasz a kezedben. Gyermekverseim vannak ebben, de a gyermekverseket tartalmazó kiadványoktól eltérően... nincsenek benne illusztrációk. Mindig is szerettem volna kezembe venni ceruzát, filcet, és rajzolni a könyvekbe, amikor a gyermekeimmel olvastunk (ők néha nem fogták vissza magukat)."

"Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a magas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak kivenni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését."