Keresés

"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,

Fura salak, satnya fajta.

Nyurga ura túrta, fúrta,

Gyúrta bizony újra, s újra."

"Egyszer volt, hol nem volt, a mesék csodálatos világának közepén, egy faluszéli kis házikóban, volt egyszer egy kedves család. Petróleumlámpa fénye remegett a falakon, hosszú, elnyújtott árnyékokat táncoltatva. A szobában elalváshoz készülődött apa és fia. Az esti mese azonban még hátra volt."

"Ezek csak versek.

Igen.

Másnak ennyit jelent.

Az egyetlen én vagyok,

Akinek többet:

A múltat és a jelent."

"- Elfogadta, hogy itt vagyunk. hogy más is itt van rajta kívül. Napok óta ezt érzem.

- Csodálatosan szép a tollazata.

- Mintha már mi is a környezetéhez tartoznánk.

- Fél éve ide járunk beszélgetni. Itt volt az ideje!

- Tudom, de emberek vagyunk és nem madarak. Nem tartozunk ide."

"A támadók egyike sem akarta, hogy így végződjön. Még a legvérmesebbek sem, akiknek szíve tele volt őszinte gyűlölettel. Nem, ez a borzalom eszük ágában sem volt. Csak meg akarták leckéztetni a kölyköket."

"Megvallom az igazat, mindig idegenkedtem ugyan a telegráf-hivatalnokságtól és örömesebb léptem volna a postatanfolyamra, vagy akár a tanítói pályára, sőt a színészetre is gondoltam: azonban most, midőn már szinte a cél előtt állottam, atyám parancsoló levele, hogy hagyjak fel a nem nekem való egészségrontó pályával - fájdalommal töltötte el szívemet."

"Beköszöntött az ősz, és vele együtt Dezső számára is megkezdődött az óvoda. Vidáman és kíváncsian kukkantott be az ovi kapuján. Majd anyukája kezét szorítva egyre óvatosabban baktatott a Mancsos csoport szobája felé. Medve néni mosolyogva köszöntötte az ajtóban."

"Dezső, a kis béka születése óta cumizott, és elképzelni sem tudta az életét kis pipája nélkül. Kellett a játékhoz, a biciklizéshez, mesenézéshez, alváshoz. A cumival evéssel és ivással is próbálkozott, de ilyen széles szája még neki sem volt. Nyáron azért kellett, mert hűtött, télen pedig, mert melegítette a száját séta közben."

"A férfi idegesen túrt a hajába. Egyre világosabban látta, érezte, hogy ez nem az ő napja. Órák óta nem mozdult el a kártyaasztal mellől, még a mosdóba sem ment ki. Várt egy jelre, valami egészen apró jelzésre, ami igazolja a szisztémáját. Mert az aztán volt neki. Megrögzött játékosként hitte, hogy egy nap a kitartásának köszönhetően megüti a főnyereményt."

"A lány megtorpant az ajtóban. Az a meseszerű és egyben félelmetes kép, ami fogadta, megállásra késztette. A járdát vastagon belepte a hó, az autók, jelentős követési távolságot tartva, némán suhantak az úton. A Park Avenue-i otthona hatalmas ablakaiból  ugyan látta már, hogy eleredt a hó, de ekkora éghajlatváltozásra nem számított."