Keresés

"Ezt már komolyan nem hiszem el! Szerintem nincs még egy ilyen szerencsétlen gyerek a földön, mint én. Miért velem történik megint ilyen? 02:16, már negyedszer ezen az éjszakán. Tizenegyig nem bírtam elaludni, azóta meg félóránként felébredek - morgott magában Botond, ahogy a pirosan világító digitális órára nézett."

"A világon sok különleges hely létezik. A természet sokszínű. Olyan dolgokat mutat az embernek, amitől szeme-szája tátva marad. Ugyanakkor a világ roppant titokzatos is. A legnagyobb csodákat szereti elrejteni, és nem is szól róla senkinek. Mert a titkokat meg kell őrizni.

Igen ám, de az ember vágyik a csodákra, ráadásul kíváncsi is. Fel akarja fedezni mindazt, ami rejtve van, és ha nem talál magyarázatot egy-egy különös esetre, sebaj! Majd kitalál magának egyet. Mióta világ a világ, így születtek a legendák."

"- Második osztályba már másik iskolában fogsz járni - mondta Anya. - Elköltözünk.

A kislány nem értette, miért kell elköltözni a Nagypapa házából, amikor ott olyan jó.

Beleszületett a szegénységbe. Honnan is tudhatta volna, hogy nem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy kilencedmagával lakjon egy szoba-konyhás családi házban? Neki ez volt a biztonság."

"A hajnal hűvös, dermesztő.

Itt az idő: Ébresztő!

Kukurikú! Itt a reggel!

Én vagyok az élő vekker!"

"Hosszú száraz útjaimon,

Terhet viszek púpjaimon.

Fárasztó karavánút végén

A nagy sivatag közepén,

Most pihentem, ittam is,

És látom, ott egy piramis."

"Néhány esztendővel ezelőtt, Gemencen megjelent néhány farkas. A vadászok nem örültek, mert féltették a vadállományt. A farkasok kilövési engedélyéért a természetvédelmi hatósághoz fordultak. Nem kapták meg. A farkasok még egy rövid ideig a környéken tartózkodtak, majd egyik napról a másikra eltűntek..."

"Nád közé bújok,

Ha fészket rakok.

Víz tetején úszok,

Ha éhes vagyok."

"Több millió évvel ezelőtt, őslények

népesítették be a Földet. Némelyek

repkedtek akár a madarak. Mások

úsztak a tengerekben, mint a halak."

"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,

Fura salak, satnya fajta.

Nyurga ura túrta, fúrta,

Gyúrta bizony újra, s újra."

"- Elfogadta, hogy itt vagyunk. hogy más is itt van rajta kívül. Napok óta ezt érzem.

- Csodálatosan szép a tollazata.

- Mintha már mi is a környezetéhez tartoznánk.

- Fél éve ide járunk beszélgetni. Itt volt az ideje!

- Tudom, de emberek vagyunk és nem madarak. Nem tartozunk ide."