Keresés

"- Második osztályba már másik iskolában fogsz járni - mondta Anya. - Elköltözünk.

A kislány nem értette, miért kell elköltözni a Nagypapa házából, amikor ott olyan jó.

Beleszületett a szegénységbe. Honnan is tudhatta volna, hogy nem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy kilencedmagával lakjon egy szoba-konyhás családi házban? Neki ez volt a biztonság."

"A hajnal hűvös, dermesztő.

Itt az idő: Ébresztő!

Kukurikú! Itt a reggel!

Én vagyok az élő vekker!"

"Hosszú száraz útjaimon,

Terhet viszek púpjaimon.

Fárasztó karavánút végén

A nagy sivatag közepén,

Most pihentem, ittam is,

És látom, ott egy piramis."

"Néhány esztendővel ezelőtt, Gemencen megjelent néhány farkas. A vadászok nem örültek, mert féltették a vadállományt. A farkasok kilövési engedélyéért a természetvédelmi hatósághoz fordultak. Nem kapták meg. A farkasok még egy rövid ideig a környéken tartózkodtak, majd egyik napról a másikra eltűntek..."

"A fáradó őszi napfényben tűnődve ballagott. Kellemes csend és nyugalom...szinte úszva ment, a járda felett öt centivel. Csak ment, s egyszer csak megjelent előtte a Colosseum, aztán már úgy érezte, a Forum Romanumon lépdel, majd lába a Colosseum melletti kis pizzéria irányába viszi, ahol minden nap ebédeltek, mert viszonylag olcsó volt, és szép a panoráma."

"Nád közé bújok,

Ha fészket rakok.

Víz tetején úszok,

Ha éhes vagyok."

"Ma már történelem, mégis nagyon kevesen tudják (tudhatják), mi volt az oka, hogy a második világháború befejeződése előtt hat hónappal megkezdték a Magyarországon élő német nemzetiségű, 17-35 év közötti nők és a 16-45 év közötti munkaképes férfiak internálását a Szovjetunió különböző területeire.'

"Egy napsütötte, tavaszi délelőtt autó robogott a kis falu határában. Zöldre festett kertkapu előtt állt meg. A kocsiból két felnőtt és egy kislány, Nóra szállt ki. Nagyot szippantottak a friss levegőből."

"Több millió évvel ezelőtt, őslények

népesítették be a Földet. Némelyek

repkedtek akár a madarak. Mások

úsztak a tengerekben, mint a halak."

"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,

Fura salak, satnya fajta.

Nyurga ura túrta, fúrta,

Gyúrta bizony újra, s újra."

"Egyszer volt, hol nem volt, a mesék csodálatos világának közepén, egy faluszéli kis házikóban, volt egyszer egy kedves család. Petróleumlámpa fénye remegett a falakon, hosszú, elnyújtott árnyékokat táncoltatva. A szobában elalváshoz készülődött apa és fia. Az esti mese azonban még hátra volt."

"Ezek csak versek.

Igen.

Másnak ennyit jelent.

Az egyetlen én vagyok,

Akinek többet:

A múltat és a jelent."

"- Elfogadta, hogy itt vagyunk. hogy más is itt van rajta kívül. Napok óta ezt érzem.

- Csodálatosan szép a tollazata.

- Mintha már mi is a környezetéhez tartoznánk.

- Fél éve ide járunk beszélgetni. Itt volt az ideje!

- Tudom, de emberek vagyunk és nem madarak. Nem tartozunk ide."

"Eszméletlen, mennyire megváltozott az életem. Lövésem sincs, mikor csúsztak el ennyire a dolgok. Mintha csak tegnap lettünk volna végzősök a gimiben a barátaimmal, akikkel látszólag gondtalan életünk volt, hiszen állandóan csak a bulizáson és a szórakozáson járt az eszünk."

BSZ - Julia Lewis Thomson Többek trilógiájának befejező kötete - Egy szenvedélyes, és fájdalmas történet egy mogorva férfiról, aki megtanult tökéletesen beleolvadni a tömegbe csupán azért, hogy ne kérdezzék a múltjáról, az életéről. És egy pimasz, vagány nőről, aki nem ijed meg a nehézségektől, sőt elszántan küzd a boldogságért. Vajon sikerül megnyitnia a magába zárkózó férfit?