Keresés

"A szinte vakító fényű, óriásira hízott telihold alja már-már súrolta a Csendes-óceán tintafekete vizét és többsávos autópálya szélességű ezüsthidat lehelt a szolidan fodrozódó hatalmas víztükörre. A kora hajnali csendet csak a kikötőben pihenő csónakok és jachtok oldalát diszkrét cuppanással végig nyaló, bágyadt hullámok törték meg, valahogy mégsem tűnt békésnek a táj."

"Épeszű ember nem maradna egyetlen percet sem ebben az őrültekházában - fogalmazta meg magában a lány, miközben ujjait egyenletesen beborította a krétapor. Az Intézet hatodik szabályát körmölte immáron kilencvenhatodszor, mivel kihágáson kapták."

"Aslios szótlanul várt. Gabriella hallotta a saját szívverését, akkora csend volt a titkos átjáróban. Kételkedett abban, hogy helyes, amit tesz. Talán jobb lett volna, ha hallgat Asliosra, és elhagyják a palotát, amíg arra lehetőségük volt."

A Préda egy könnyed, izgalmakkal és fordulatokkal teli regény, amiben a kaland mellett nagy szerepet kap a romantika is.

A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.

"Ezt már komolyan nem hiszem el! Szerintem nincs még egy ilyen szerencsétlen gyerek a földön, mint én. Miért velem történik megint ilyen? 02:16, már negyedszer ezen az éjszakán. Tizenegyig nem bírtam elaludni, azóta meg félóránként felébredek - morgott magában Botond, ahogy a pirosan világító digitális órára nézett."

"Csak mi ketten megyünk vissza megnézni a sírokat. Senki más nem vállalkozik a feladatra, holott valamennyien ébren vannak ezekben az alkonyi órákban. Izzadtan és rémülten ülnek, hallgatnak, lesütik a szemüket, mintha ez a kötelesség meghaladná a képességeiket."

"A hangszerek játéka tökéletes dallammá egyesült a teremben. Felemelő érzés. Leginkább az, hogy ez az én művem. Egy pillanatra felnézek, és figyelmem a zenésztársak átszellemült arcát, a hallgatóságot, a cárt. Megdobban a szívem, lehunyom a szemem, és a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Ez egy szép este lesz."

"A világon sok különleges hely létezik. A természet sokszínű. Olyan dolgokat mutat az embernek, amitől szeme-szája tátva marad. Ugyanakkor a világ roppant titokzatos is. A legnagyobb csodákat szereti elrejteni, és nem is szól róla senkinek. Mert a titkokat meg kell őrizni.

Igen ám, de az ember vágyik a csodákra, ráadásul kíváncsi is. Fel akarja fedezni mindazt, ami rejtve van, és ha nem talál magyarázatot egy-egy különös esetre, sebaj! Majd kitalál magának egyet. Mióta világ a világ, így születtek a legendák."

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.

"Lelket perzselő nyár. Ez jutott eszébe Ebrahim Alizadnának, amikor a szobaablakon át végignézett a kihalt külvárosi utcán. A nyugodt, békés utcaképet a félelemmel teli csend váltotta fel. Az emberek tették a dolgukat, de érezték, hogy ezentúl minden más lesz. Ebrahim is érezte, hogy élete fonala lassan, de biztosan megfeszül."

Németh Krisztina - Dugonics András Irodalmi Díj 2020- Kalandregény kategória - I. helyezett

"A gödör mellett állok és figyelem, ahogy lassan leengedik a koporsót. Elmúlt egy élet. Körbenézek, hátha eljött Éli családjából valaki. Senki. Csak a temetőn átívelő hídon túl tűnik fel egy férfi, és tisztes távolságból figyeli a szertartást. Körülöttem a sírásó és az egyházi elöljáró ácsorog."

"…utoljára ekkor sikerült katonaként reagálnom egy rezignált „Értettem!” képében, visszanyelve a felmenők és a legősibb szakma közti párhuzam felemlegetését..."

G.F. Lancer kilép a nagyközönség elé. Kisregénye - mely egy katonai sci-fi - sokaknak szerezhet kellemes, szórakoztató olvasási élményt. 

"Liliomvárosban mindenki lázban égett. Így ment ez minden tavasszal a Déli királyság fővárosában, amikor sor került a Nagyvásár megrendezésére. Erre az eseményre lelkesen készült a lakosság, még a legszegényebbeknek is kijutott ilyenkor a szórakozásból"

"A Bronz-szirtek mögött lassan előbukkant a nap, és aranyló fénnyel árasztotta el a Nyugati Királyság partjait. Az ifjú kapitány megállt a hajója, a Viharmadár orrában, távcsövével az egyre közeledő szárazföldet kémlelte, miközben gondolatai valahol egészen máshol jártak."