Keresés

"A világon sok különleges hely létezik. A természet sokszínű. Olyan dolgokat mutat az embernek, amitől szeme-szája tátva marad. Ugyanakkor a világ roppant titokzatos is. A legnagyobb csodákat szereti elrejteni, és nem is szól róla senkinek. Mert a titkokat meg kell őrizni.

Igen ám, de az ember vágyik a csodákra, ráadásul kíváncsi is. Fel akarja fedezni mindazt, ami rejtve van, és ha nem talál magyarázatot egy-egy különös esetre, sebaj! Majd kitalál magának egyet. Mióta világ a világ, így születtek a legendák."

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.

"A gödör mellett állok és figyelem, ahogy lassan leengedik a koporsót. Elmúlt egy élet. Körbenézek, hátha eljött Éli családjából valaki. Senki. Csak a temetőn átívelő hídon túl tűnik fel egy férfi, és tisztes távolságból figyeli a szertartást. Körülöttem a sírásó és az egyházi elöljáró ácsorog."

"…utoljára ekkor sikerült katonaként reagálnom egy rezignált „Értettem!” képében, visszanyelve a felmenők és a legősibb szakma közti párhuzam felemlegetését..."

G.F. Lancer kilép a nagyközönség elé. Kisregénye - mely egy katonai sci-fi - sokaknak szerezhet kellemes, szórakoztató olvasási élményt. 

"Liliomvárosban mindenki lázban égett. Így ment ez minden tavasszal a Déli királyság fővárosában, amikor sor került a Nagyvásár megrendezésére. Erre az eseményre lelkesen készült a lakosság, még a legszegényebbeknek is kijutott ilyenkor a szórakozásból"

"A Bronz-szirtek mögött lassan előbukkant a nap, és aranyló fénnyel árasztotta el a Nyugati Királyság partjait. Az ifjú kapitány megállt a hajója, a Viharmadár orrában, távcsövével az egyre közeledő szárazföldet kémlelte, miközben gondolatai valahol egészen máshol jártak."

"A hajó zavartalanul ringatózott Nizza kikötőjében. Kicsit kiemelkedett a többi jacht közül, pár lábbal hosszabb, tekintélyt sugárzóbb volt a többitől. Fedélzetén tulajdonosa a tájon mélázott. Messzebb a sziklák kivehető fodraiba veszett a tekintete, hol az azúrkéken fodrozódó kikötő vizében gyönyörködött."

"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."

E-könyv - Washington-Róma… ​a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyal arcú Tiziana egy kihűlt kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje volt, egy előadásra hívják az Örök városba.

"A lány elkeseredetten engedte el a táskáját. A ruhákkal és egyéb kincsekkel megpakolt bőrönd hangos csattanással landolt a szépen fényezett padlón. Az ablakhoz sétált és szomorúan figyelte a Lombard Street szokatlanul gyér délutáni forgalmát. Az autók óvatosan vették be mind a nyolc hajtűkanyart, mely az utca és egyben a város turistalátványossága is volt."

"- Második osztályba már másik iskolában fogsz járni - mondta Anya. - Elköltözünk.

A kislány nem értette, miért kell elköltözni a Nagypapa házából, amikor ott olyan jó.

Beleszületett a szegénységbe. Honnan is tudhatta volna, hogy nem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy kilencedmagával lakjon egy szoba-konyhás családi házban? Neki ez volt a biztonság."

"Eszméletlen, mennyire megváltozott az életem. Lövésem sincs, mikor csúsztak el ennyire a dolgok. Mintha csak tegnap lettünk volna végzősök a gimiben a barátaimmal, akikkel látszólag gondtalan életünk volt, hiszen állandóan csak a bulizáson és a szórakozáson járt az eszünk."

BSZ - Julia Lewis Thomson Többek trilógiájának befejező kötete - Egy szenvedélyes, és fájdalmas történet egy mogorva férfiról, aki megtanult tökéletesen beleolvadni a tömegbe csupán azért, hogy ne kérdezzék a múltjáról, az életéről. És egy pimasz, vagány nőről, aki nem ijed meg a nehézségektől, sőt elszántan küzd a boldogságért. Vajon sikerül megnyitnia a magába zárkózó férfit?

"A támadók egyike sem akarta, hogy így végződjön. Még a legvérmesebbek sem, akiknek szíve tele volt őszinte gyűlölettel. Nem, ez a borzalom eszük ágában sem volt. Csak meg akarták leckéztetni a kölyköket."

"Megvallom az igazat, mindig idegenkedtem ugyan a telegráf-hivatalnokságtól és örömesebb léptem volna a postatanfolyamra, vagy akár a tanítói pályára, sőt a színészetre is gondoltam: azonban most, midőn már szinte a cél előtt állottam, atyám parancsoló levele, hogy hagyjak fel a nem nekem való egészségrontó pályával - fájdalommal töltötte el szívemet."