Keresés

"Azt mondják, választhatunk: mi döntünk arról, milyen emberek leszünk. Hazugság. A legnagyobb hazugság. Néha meg kell tennünk azt is, amitől felfordul a gyomrunk, ami ellen mindig teljes szívvel lázadunk. Be kell hódolnunk olyanoknak, akiket gyűlölünk, akikre sosem szerettünk volna hasonlítani."

E-könyv - Washington-Róma… ​a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyal arcú Tiziana egy kihűlt kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje volt, egy előadásra hívják az Örök városba.

"A lány elkeseredetten engedte el a táskáját. A ruhákkal és egyéb kincsekkel megpakolt bőrönd hangos csattanással landolt a szépen fényezett padlón. Az ablakhoz sétált és szomorúan figyelte a Lombard Street szokatlanul gyér délutáni forgalmát. Az autók óvatosan vették be mind a nyolc hajtűkanyart, mely az utca és egyben a város turistalátványossága is volt."

"Ismét egy hideg reggel. Fáj a fejem, szinte szétrobban, és azt sem tudom, hol vagyok. Körbenézek, és az első felocsúdás után ráismerek. Te szent ég! hiszen ez egy koszos sikátor! Hogy kerültem ide? Attól tartok, túl sok volt tegnap este az ital. Szokás szerint. Minden reggel elhatároztam, hogy leállok vele, de minden újabb reggel ugyanígy kezdődik."

"Azt hiszem, ma van életem legcsodálatosabb napja. Alig aludtam az éjjel, hetek óta csak a mai napra tudok gondolni. A  hosszú előkészületek kellően kimerítettek, de ma mégsem jutott szembe, hogy leírhatatlanul fáradtnak érzem magam. Becsukom magam mögött az ajtót, és a velem szemben álló, barna hajú nőre mosolygok."

"- Második osztályba már másik iskolában fogsz járni - mondta Anya. - Elköltözünk.

A kislány nem értette, miért kell elköltözni a Nagypapa házából, amikor ott olyan jó.

Beleszületett a szegénységbe. Honnan is tudhatta volna, hogy nem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy kilencedmagával lakjon egy szoba-konyhás családi házban? Neki ez volt a biztonság."

"Eszméletlen, mennyire megváltozott az életem. Lövésem sincs, mikor csúsztak el ennyire a dolgok. Mintha csak tegnap lettünk volna végzősök a gimiben a barátaimmal, akikkel látszólag gondtalan életünk volt, hiszen állandóan csak a bulizáson és a szórakozáson járt az eszünk."

BSZ - Julia Lewis Thomson Többek trilógiájának befejező kötete - Egy szenvedélyes, és fájdalmas történet egy mogorva férfiról, aki megtanult tökéletesen beleolvadni a tömegbe csupán azért, hogy ne kérdezzék a múltjáról, az életéről. És egy pimasz, vagány nőről, aki nem ijed meg a nehézségektől, sőt elszántan küzd a boldogságért. Vajon sikerül megnyitnia a magába zárkózó férfit?

E-könyv - Romantika, kaland, szenvedélyek - mi más kellene egy századfordulón játszódó történethez? Krisztin tapasztalatlansága és kíváncsisága bűnös kapcsolatba sodorja az ifjú leányt. A tiltott gyümölcs az idő múlásával még édesebb és érettebb lesz, melynek a tapasztalt nagybácsi nehezen tud ellenállni. Vajon győz a szerelem, vagy az erkölcs kerekedik felül? Nyílt, tabumentes könyv egy igazán szenvedélyes kapcsolatról.

E-könyv - A bosszú akkor szép, ha édes. Főleg akkor, ha egy vérig sértett nőről van szó. Egy férfi hírnevén és becsületén esett csorba sokkal jobban tud fájni, mint bármely gyilkosság.
A történet tele van kétellyel, kettősséggel, és izgalommal, hogy vajon ki fogja előbb kibogozni a szálakat? A szenvedély vagy a bosszú az erősebb?

"A támadók egyike sem akarta, hogy így végződjön. Még a legvérmesebbek sem, akiknek szíve tele volt őszinte gyűlölettel. Nem, ez a borzalom eszük ágában sem volt. Csak meg akarták leckéztetni a kölyköket."

"Megvallom az igazat, mindig idegenkedtem ugyan a telegráf-hivatalnokságtól és örömesebb léptem volna a postatanfolyamra, vagy akár a tanítói pályára, sőt a színészetre is gondoltam: azonban most, midőn már szinte a cél előtt állottam, atyám parancsoló levele, hogy hagyjak fel a nem nekem való egészségrontó pályával - fájdalommal töltötte el szívemet."

"Lehet, hogy én vagyok a hibás abban, ami Krisztinnel történt. Kiengedtem azt az énjét, amit nem lett volna szabad, pedig nem tettem mást, mint élveztem a helyzetet. Vajon az lenne a helyénvaló, ha meghagynám őt olyannak, amilyen megismerkedésünk előtt volt? Vagy már akkor is ilyen zabolátlan lehetett, csak nem tudtam róla, és a csapdájába estem."