Szépirodalom
"– Valami nincs rendben – motyogta Tod az orra alatt elhaló, rekedtes hangon, miközben az A-egység irányítófülkéjében matatott. Először elengedtem a fülem mellett dörmögését."
#trükkregény #scifi #sokszereplős #szürreális #társadalmiproblémák #futurisztikus #káosz #erőszak #bántalmazás #magyarszerző #társadalomkritika #kortárs #mogulkiadó
"Mindez nem lesz könnyű, de ne félj. Ott leszek veled végig. Gyere, induljunk el.
Nógrádba érve a huszonegyes úton megyünk majd, aztán elhagyjuk, balra kanyarodunk Hollókő felé. Közben elmesélem neked – hisz kellőképpen elszánt és nyitott vagy –, hogy Sirom nem szerepel a térképeken, nincs róla nyom Von Hallenz báró 1753-as útleírásában, melyet a Magyar Királyság északi területein dúló fertőzésről készített, nem látni a Google Maps-en felülnézetből a hatvanas évekbeli kockaházak kiszürkült paláit, így aztán virtuálisan nem tudjuk bebarangolni a falu esetlenül kanyargó utcáit."
(1)
Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt.
Torma István életművének második részében továbbgörgeti gondolatait a világról, az átélt élet-élményeiről, amiket nyitott szívvel tár elénk.
Különleges hangulatú novellák, versek, hosszabb-rövidebb írások hozzák egymáshoz közel a szerzőt és az olvasót. Minden szó üzenetet, érzelmeket és vágyakat jelenít meg, miközben tűnődésre, elmélkedésre és néhol nosztalgiára hív minket.
"Mindenkinek megvan a saját története. A tiéd hogy hangzik? Készítettek már interjút veled? Elmesélted és visszaolvastad már életed eddigi lényeges mozdulatait, a felejthetetlen élményeket, motivációd mozgatórugóit? Ismered érzelmi mélységeidet és magaslataidat, összetett jellemedet, képességeidet? Elemezted már megharcolt küzdelmeidet, elért sikereidet?"
"Marko Lati - dendrológus, amatőr művész és háborús veterán - mindig is csendes, nyugodt és békés ember volt. Arról már sokan írtak, hogy életének különféle sikereit mennyire nem amerikai módon élte meg. Az 1972. őszi történések azonban nagyon felkavarták, rosszat sejtve és érezte: ezúttal talán mégis meg fog szólalni..."
"Gyönyörű júniusi délután volt. Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett a csöndet, meg az utcafronton álló három akác susogását. A szűk udvarban megült a frissen sülő rántott csirkeszárny illata. Erzsi nagyanyám valamiért állandóan csirkeszárnyat rántott. Nem szerettem a csirkeszárnyat, mert arról nem húzzák le a bőrt, de az övét imádtam."
"Bor Ferenc elégedetten dőlt hátra az öreg kúria hatalmas, nyitott tornácán. Szájából pipa lógott, lassan, megfontoltan pöfékelte a füstöt, amely észrevétlenül szállt tova az őszi naplemente nyugalmat árasztó horizontja felé. Szeretett itt üldögélni, kedvelte az a nap nap után ismétlődő szokást, amit oly régen lesett el még édesapja kedvteléseiből."
"Valahol ebben a nagyvilágban élt egyszer egy nő. Egy nő, aki hitte, hogy tökéletes. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Annie-nek. Ez egy igen kellemes név, nemde? Tehát Annie elégedett volt az életével. Hálás lehetett a sorsnak."
barátság - krimi - magyar nyelvű - magyar szerző - misztikus - novella - novellagyűjtemény - sci-fi - romantikus
"Csak mi ketten megyünk vissza megnézni a sírokat. Senki más nem vállalkozik a feladatra, holott valamennyien ébren vannak ezekben az alkonyi órákban. Izzadtan és rémülten ülnek, hallgatnak, lesütik a szemüket, mintha ez a kötelesség meghaladná a képességeiket."
"A hangszerek játéka tökéletes dallammá egyesült a teremben. Felemelő érzés. Leginkább az, hogy ez az én művem. Egy pillanatra felnézek, és figyelmem a zenésztársak átszellemült arcát, a hallgatóságot, a cárt. Megdobban a szívem, lehunyom a szemem, és a szám önkéntelenül mosolyra húzódik. Ez egy szép este lesz."
"Előre kell bocsátanom, hogy Marley halott volt. Efelől semmi kétség. Halotti anyakönyvi lapját aláírta a pap, a jegyző, a temetkezési vállalkozó és a gyásznép képviseletében Scrooge. Márpedig amit Scrooge kézjegye hitelesített, azt még a tőzsdén is elfogadták."
303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét.
"Sallangok nélkül nehéz verset írni. És ajánló írni. De tényleg. Mert hát tudod... ott van a szófelhalmozás, az égető késztetés, hogy - mint a festők - a költői képbe is rajzoljunk még egy titkos képet, meg ugye a sok szimbólum, és rejtett utalás, és persze az önkifejezési kényszer - a költő néha szeret okosabbnak tűnni mindenkinél."