Keresés

"Magyarországon a rendőrségi feladatok három, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezet között oszlanak meg, ezek az általános rendőrségi feladatok ellátásáért felelős szerv - a köznyelvben továbbra is rendőrség, a rendvédelmi és közigazgatási szervek belső bűnmegelőzéséért és bűnfelderítéséért felelős Nemzeti Védelmi Szolgálat, valamint a Terrorelhárítási Központ."

"- Kösd be magad, ha nem akarod kifejelni a szélvédőt!

Ezt a Botos mondta, az én teljesen kiégett társam, mikor vezetés közben bekapcsolta a szirénát a száguldó járőrkocsin. Azért hívják Botosnak, mert régebben állítólag egy díszes, színes faragott bottal járt, amit a zubbonya alatt hordott."

"A vádlottal 1944. évi december hó 27. napján találkoztam először. Irodámban ezen a napon házkutatást tartottak a nyilasok és annak végeztével bekísértek az Andrássy út 60. szám alá. Kihallgatásom alkalmával a szobába lépő és engem ismerő Bányász körzetvezető felhívta a közben ugyancsak a szobába jövő bőrkabátos, kézigránáttal, géppisztollyal és gumibottal ellátott magam ember figyelmét rám, mint zsidóbujtatóra."

"- Bocsásson meg nyomozó úr!

Tyson a hang felé fordult. Egy idős, ősz hajú, vékony magas férfi állt mellette bevásárló szatyorral a kezében.

- Mit akar? Menjen arrébb azonnal! - szólt rá a szigorú tekintetű hadnagy."

"Az elbúcsúzás a legnehezebb. Mikor elindul a vonat. Azt mondják. Miklós előzőleg rettegett tőle. Az édesapja mesélt neki korábban róla, aki az első háborúban, még ezerkilencszáztizennégy nyarán élte át, de ez most más."

"Ez a készülék új távlatokat nyit az emberi élet kioltásának művészetében - jelentette ki a cilinderes férfi az érdeklődő közönség felé fordulva, az újdonságnak számító, igényesen elkészített elegáns masina bemutatása közben."

"Abban a kolumbiai börtönben volt egy fegyőrnő. Velejéig romlott, gonosz teremtés. Nálam nem sokkal volt idősebb. Vékony, szinte cingár alkata ellenére, igencsak komoly tekintélynek örvendett az elítéltek között. Mindenki tudta, hogy jobb elkerülni."

"- Vádlott! Álljon fel!

A bírónő hangja szigorúan hatott a régies tárgyalóteremben. Harmincas évei végén járhatott. Szőke haja, hullámos fürtjei a vállánál rálógtak fekete színű talárjára. A vádlott férfi lehajtott fejjel állt a fölé tornyosuló pulpitussal szemben."

"- Ön a Kevin?

- Igen.

- Camille vagyok, az intézet vezetője.

- Nagyon örülök.

A teltkarcsú, erős csontú, szőke nő leült velem szemben és fürkészően bámult rám."

"Életünk egyetlen, igazi célja a megismerés. Mások és magunk megismerése. A megismerés egy életen át tartó tanulásban rejlik, ahol csak az számít, hogy a tapasztalatainkkal mennyit fejlődünk korábbi önmagunkhoz képest. Ez egy képesség. Olyan képesség, melyre nem mindenki képes."

"Kezdjük a legelején. Hogy is merült fel ez a téma és hogyan is került Rita testközelbe a katasztrófavédelemnél szolgálatot teljesítők mindennapjaihoz. A kéklámpás egységekhez való vonzódása egyértelmű volt és miután a mentők munkájába engedett betekintést számunkra előző könyvével, így egyértelmű volt, hogy a sorból a tűzoltók sem hiányozhatnak."

E-könyv - Évtizedekkel korábban egy fülledt nyári napon a Mississippi lápvidékén egy ördögűző szertartás tragikus véget ér. Napjainkban egy fiatalembert - aki élete első bő évtizedéből semmire nem emlékszik - különös képességei átokként nyomasztanak. Egy ködös délutánon megmenti egy hasonlóan különös sorsú ismeretlen lány életét, de ez nem csak kezdete, hanem befejezése is lesz egyben egy hihetetlen küldetésnek. Mindeközben egy sátánian sötét lelkű, legyőzhetetlennek tűnő gyilkos szedi áldozatait. A szálakat a deja vu jelenségének elképesztő magyarázata köti össze, majd fűzi egyetlenné a megrázó erejű befejezésben.

"A férfi idegesen túrt a hajába. Egyre világosabban látta, érezte, hogy ez nem az ő napja. Órák óta nem mozdult el a kártyaasztal mellől, még a mosdóba sem ment ki. Várt egy jelre, valami egészen apró jelzésre, ami igazolja a szisztémáját. Mert az aztán volt neki. Megrögzött játékosként hitte, hogy egy nap a kitartásának köszönhetően megüti a főnyereményt."

"Lehet, hogy én vagyok a hibás abban, ami Krisztinnel történt. Kiengedtem azt az énjét, amit nem lett volna szabad, pedig nem tettem mást, mint élveztem a helyzetet. Vajon az lenne a helyénvaló, ha meghagynám őt olyannak, amilyen megismerkedésünk előtt volt? Vagy már akkor is ilyen zabolátlan lehetett, csak nem tudtam róla, és a csapdájába estem."

"Ez a történet sok nő egyéni története - többek között a magamé is - és improvizáció. Próbáltam úgy gyúrni a szereplők jellemét, hogy elveszhessünk bennük, így szóljon azoknak, akik hasonlót vagy még hasonlót sem éltek át. Minden, a valósággal hasonlatos helyzet csak a véletlen műve."