Többek között

Ez az első elolvasott könyvem Julia Lewis Thomsontól, és örömmel írom, hogy pozitívan lepődtem meg.
Most jöhet a trilógia első két kötete is. Kíváncsian várom.

A várakozás olyan, mint a lassan izzó parázs. A szíved – lelked melegíti a pislákoló fény. De közel sem olyan, mintha a lobogó tűz melegíti a tested…

Huh… hát ez volt az a könyv, amit már akkor nagyon vártam, amikor még el sem kezdték írni… XD

Fecó volt az örök rejtély, a mogorva és mindig a háttérben maradó, de örökké jelen lévő jó barát, aki csendes és morcos… Rockzenész, aki imádja a zenét, a barátait, van humora és piszok jól néz ki!! ^^

Aztán megszületett a történet… és valami egészen más derült ki az én várva várt álompasimról.
A közösen megélt tragédiák sok mindenki életében törést okoztak. A banda felbomlott, a zene háttérbe szorult. Jött a másik szenvedély, ami tagadhatatlanul benne él Fecóban. Bárcsak minden programozó ilyen jó pasi lenne…! XD

Aztán jött a vihar, egyre több csontváz esett ki a szekrényből és már nem tudtam érzelmek nélkül élni a történetben. Hiába volt mellette egy erős és határozott nő. Clau fantasztikus! Nem is tudom, hogy képes lehetett volna-e bárki más elérni, hogy ez a szakállas félisten végre bízni tudjon valakiben…
Én azt vártam, hogy egy erőteljes, határozott és szenvedélyes rockzenész találkozik egy vagány csajszival, akit nem akar közel engedni a szívéhez, de persze nem akarásnak nyögés lesz a vége… ;P
…és kaptam egy szenvedélyes, érzelmes, ezer sebből vérző férfit, aki küzd a démonaival és alig meri elhinni, hogy van valaki a világon, aki segíteni szeretne neki ebben a küzdelemben… pedig van. Mindig van!

Azt hitte, képtelen a szeretetre. Adni is és kapni is. Pedig mindig ott volt vele, a barátaival, a második családjával, akiket gondolkodás nélkül indult megmenteni, ha éppen arra volt szükség. Akikért aggódott és akiket szeretett. Amit persze észre sem vett. Amíg meg nem jelent valaki, aki nem engedte visszahúzódni a csigaházába, felszította a pislákoló parazsat és megmutatta neki, hogy attól, hogy a tűz vadul lobogva ég, még nem kell hogy sebeket ejtsen rajta.

Fecó inkább a lelkemre hatott, mint a szívemre. Bár igaz, utóbbi már rég az övé volt.
Valamiért azt vártam Maxim után, hogy majd inkább lesz olyan, mint ő. Erőteljes, határozott és hangos. De persze ő magasról tett az elvárásaimra XD és bedobta az ő kis előre összegyúrt bombáját. Összetörte a szívem. Aztán banális módon új programot írt rá…

„És ezúttal is csendben hagytam, hogy a szívem még apróbb darabokra törjön.”

Ez a történet érzelmes volt. Szenvedélyes, néhol tragikus és fájdalmasan őszinte. Nem számítottam rá, hogy a szívem beleremeg, mire a könyv végére érek, de megtörtént. Aztán olyan hirtelen vége lett… pedig úgy olvastam volna még. Végre minden sínre került, mindenki ott volt, ahol lenni szeretett volna. Akarom a folytatást!! Kell, hogy legyen folytatás…

Nagyon jó volt a régi barátokkal találkozni, és az ő életükbe is újra belefonódni picit. És imádtam az újakat is, az ikrek imádni valóak, Csilla… Csillát nem tudom kiismerni, és Borisz… nem is tudom, mit mondjak, ha az előző rész végén azt mondtam, hogy benne ragadt a történetben és millió lehetőséget hagyott előttünk, akkor most nem tudom, hogy erre mégis mit mondhatnék… XDD

Egyszóval, Fecó magával vitte a lelkem egy darabját. Na jó, ezt nem lehet egy szóval elmondani. De nem is akarom. Fecó csupa meglepetés. Fájdalmas múlttal, bosszantó seggfejálarccal és elveszettnek hitt reménnyel. Megint egy kőbunkó, akit csak szeretni lehet…! ♥

Nem vagyok egy több száz ember által követett blogger, csak szeretek olvasni. Ezért is volt hatalmas öröm számomra, hogy megkaptam még megjelenés előtt a könyvet, és elolvashattam. Boldoggá tett, hogy Tündi ennyire megbízott bennem és kíváncsi volt a véleményemre az új könyvéről. Sőt rendesen izgult, hogy vajon tetszeni fog-e egyáltalán. Nagyon sokat vártam arra, hogy Fecó történetét is megismerhessem, de megérte. ;) Imádtam Anna és Maxim könyvét is. Szerencsére ez a kötet sem okozott számomra csalódást. Mindhárom kötet különböző volt, mindhárman történet szereplői más-más egyéniségek, más-más problémával, életúttal. Ebben a kötetben kaptam egy seggfejet… aki igazából nem is seggfej. Gyermekkora óta annyi fájdalom, csalódás érte, hogy ez a „bunkóság”, távolságtartás, mogorvaság egyfajta védelmi mechanizmusként működik az életében. Ha mindenkit távol tart magától, akkor nem bánthatják többet… Pedig Fecó valójában egy csupaszív, sebzett oroszlán, aki hűséges ahhoz a pár emberhez, akinek meg mer nyílni. Anna és Maxim ezek az igazi barátok. Ezekért az emberekért Fecó bármit megtenne, bármilyen veszélyes küldetést bevállalna… Mikor Clau belép az életébe majd észrevétlenül elkezdenek közeledni egymáshoz, akkor szegény lány kap hideget-meleget… attól függően, hogy Fecónak éppen a reménykedő, boldogságra vágyó, vagy a megtört, minden jóról lemondó énje kerekedik felül. Az ember a szívének nem parancsolhat. A szív sokszor észrevétlenül átveszi a testünk felett az irányítást, nem hagyja az eszünket gondolkodni… de ez jó, mert ha nem így lenne, akkor Clau nem tudná áttörni a Fecó szíve körüli jégpáncélt, és nekik kettejüknek esélyük nem lett volna a boldogságra… De szerencsére az a páncél összetörik.
Ha kíváncsiak vagytok, hogy hogyan férkőzött Clau Fecó szívébe, akkor olvassátok el a könyvet. ;) :D
Nagyon remélem, hogy épp annyira szeretni fogjátok, mint én.