Mesekönyv

"Élt az árnyas erdő napfényes tisztásának közelében egy kis bogárlány, Csiporka. Egy bokor gallyainak földközeli elágazásában látta meg a napvilágot. Élete e sorsdöntő pillanatában nem egyedül nézegetett körbe a nagy ismeretlenben, mert a szomszédos széles, zöld levél tövében hozzá hasonlóan tétován pislogott egy pillangólány, Bíborka."

"- Jó reggelt... - motyogta álmosan Bíborka.

- Jó reggelt! - harsogta boldogan Csiporka, aki jóval hamarabb ébredt barátnőjénél, így már teljesen éber és tettre kész volt. - Végre felébredtél! Már alig voltam képes megállni, hogy ne ébresszelek fel. De tudtam, van mit kipihenned, így féken tartottam magam. Hogy van a szárnyad?"

"- Ébredj! Ne horkolj annyira! Reggel van! Nyisd ki a szemed végre! Kérleeek, Csiporkaaa! Naaaa, bogárkaaa!

- Óóó... Miért zajongsz??? Hagyj még aludni egy kicsit! Olyan sokáig mulattunk az éjjel, hogy alig aludtam egy kicsinykét."

"Volt egyszer, hol nem volt, élt egy erdőmélyi kicsiny házban egy hajlott hátú, de mindig mosolyra álló szájú öreganyó. Egész nap gyűjtögette az erdő, a mező kincseit. Esténként a magokból lisztet őrölt, a termésekből savanykás ízt főzött, majd begyúrta belőlük másnapi kalácskájának tésztáját, s a hidegre tette azt reggelig pihenni."

"A gyerekek hamar fel akarnak nőni, mert azt hiszik, felnőttnek lenni jó. Talán nem is sejtik, hogy gyereknek lenni a LEGJOBB! Gyerekként olyan dolgokat is látsz, hallasz, érzel, ami szüleidnek már észrevehetetlen. Pedig ők is voltak gyerekek."

Ezt a mesekönyvet egy óvónéni írta a szeretetről, és az igaz barátságról. Rigóerdő lakóival sok izgalmas, és veszélyes kalandot élhettek át. Tartsatok hát Ágotával, a bátor egérlánnyal. Emilkével, a félénk hörcsöggel. Nándival, a vagány békával. És a feledékeny, de tehetséges nyuszival, Nyusszal. 

Felolvasta: Csibrán Szivia

"Újra tavasz köszöntött Rigóerdőre. Itt van hát ennek a vára várt évszaknak az első napja. Friss, tiszta fuvallattal, édes illattal érkezett. Már senki sem emlékszik a hideg, fagyos napokra. Mégis, mintha a természet úgy gondolná, becsapja a meleg és a madárének."

"- Gyerekek, gyertek fogat mosni! Utána megyünk aludni! - kiáltotta anya.

Levente nem akart menni. Vagyis nem akart aludni menni. Azért nem, mert sokszor rosszat álmodott. Azt pedig nem szerette."

"Meleg nyári délután volt. A 7 éves Levente és a 2 éves Szonja a kertben játszottak. Fogócskáztak. Aztán kacagva lehuppantak a fűbe.

- Katicabogár! - szólalt meg egyszer csak Szonja.

- Hol? - kérdezte Levi, és körülnézett."

"Szép, tavaszi szombat

délelőtt volt. Levente és

Szonja a szobájukban

játszottak."

"Beköszöntött az ősz, és vele együtt Dezső számára is megkezdődött az óvoda. Vidáman és kíváncsian kukkantott be az ovi kapuján. Majd anyukája kezét szorítva egyre óvatosabban baktatott a Mancsos csoport szobája felé. Medve néni mosolyogva köszöntötte az ajtóban."

"Dezső, a kis béka születése óta cumizott, és elképzelni sem tudta az életét kis pipája nélkül. Kellett a játékhoz, a biciklizéshez, mesenézéshez, alváshoz. A cumival evéssel és ivással is próbálkozott, de ilyen széles szája még neki sem volt. Nyáron azért kellett, mert hűtött, télen pedig, mert melegítette a száját séta közben."

"A Varázsvilág lakói éppen olyan sokfélék, mint az emberek: akad köztük jó is, rossz is. Az éves rosszaságversenyben Bosszatöpp mindig elnyeri az első három hely valamelyikét, ami nem is csoda, mert folyton-folyvást gyakorol, és annyira jól csinálja mások bosszantását, hogy a Varázsvilágban mondás is van róla? "kicsi a Bosszantöpp, de nincs nála idegesítőbb."

"Rebi és Bogi bölcsi óta voltak a legjobb barátok. Együtt gyűjtötték a homokozóban a bodobácsokat, együtt ették az udvaron a lóheréket, együtt utálták a céklafőzeléket, együtt ragasztózták össze a bölcsiasztalt, és végül együtt mentek oviba és iskolába is."

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit Sárinak hívtak. Vékony testalkatú, mosolygós, kedves teremtés volt, Hosszú vörös haja a derekáig ért, fehér arcbőrén szeplők rikítottak. Édesanyjával egy kis tanyán laktak, ahol a friss levegőn naphosszat barangolhatott, játszhatott volna, ha nem a szobájában töltötte volna az ideje nagy részét."