Keresés

"Gyurgyalagunk Gyurka-lakja,

Fura salak, satnya fajta.

Nyurga ura túrta, fúrta,

Gyúrta bizony újra, s újra."

"Egyszer volt, hol nem volt, a mesék csodálatos világának közepén, egy faluszéli kis házikóban, volt egyszer egy kedves család. Petróleumlámpa fénye remegett a falakon, hosszú, elnyújtott árnyékokat táncoltatva. A szobában elalváshoz készülődött apa és fia. Az esti mese azonban még hátra volt."

"Meleg tavaszi nap volt. Andris és Abigél nagyon izgatottak voltak, mert már csak egy nap volt hátra a születésnapjukig. Anya a hűtőre ragasztotta a naptárat, az ikrek pedig azon számolták vissza a napokat. Reggel végre az utolsó előtti kockát is besatírozták."

"Egy napos tavaszi reggel Csenge különösen vidáman ébredt, anya ugyanis megígérte, hogy valami nagyszerű dolgot fognak együtt készíteni: tündérkertet. Az ötéves kislány nagyon szerette a tündéreket. Mindenféle tündért: kicsi tündért, nagy tündért, szivárványtündért, egyszínű tündért, tavasztündért, ősztündért, cukortündért, tölgytündért, egyszóval az összes kis szitakötőszárnyon repkedő varázslatos kis lényt."

"Valamikor réges-régen még a Sárkányok idejében, élt egy Sárkánycsalád. Nem akármilyen Sárkányok voltak ők, hiszen hét fejük volt. Gyönyörű palotában éltek, mindenük volt amit csak szerettek volna. Kinccsel teli kamrájuk, sok szolgálójuk, hatalmas birodalmuk."

"Leventének már régóta mozgott a foga. Alig várta, hogy kiessen. Iskolás fiú volt, 7 éves is elmúlt, úgyhogy több foga kiesett már. Ilyenkor mindig eljött a Fogtündér, és hozott neki egy száz forintos érmét. Levi nagyon örült a pénznek. Fagyit vett rajta, meg csokit."

"Volt egyszer, hol nem volt, élt egy erdőmélyi kicsiny házban egy hajlott hátú, de mindig mosolyra álló szájú öreganyó. Egész nap gyűjtögette az erdő, a mező kincseit. Esténként a magokból lisztet őrölt, a termésekből savanykás ízt főzött, majd begyúrta belőlük másnapi kalácskájának tésztáját, s a hidegre tette azt reggelig pihenni."

"A gyerekek hamar fel akarnak nőni, mert azt hiszik, felnőttnek lenni jó. Talán nem is sejtik, hogy gyereknek lenni a LEGJOBB! Gyerekként olyan dolgokat is látsz, hallasz, érzel, ami szüleidnek már észrevehetetlen. Pedig ők is voltak gyerekek."

Ezt a mesekönyvet egy óvónéni írta a szeretetről, és az igaz barátságról. Rigóerdő lakóival sok izgalmas, és veszélyes kalandot élhettek át. Tartsatok hát Ágotával, a bátor egérlánnyal. Emilkével, a félénk hörcsöggel. Nándival, a vagány békával. És a feledékeny, de tehetséges nyuszival, Nyusszal. 

Felolvasta: Csibrán Szivia

"Újra tavasz köszöntött Rigóerdőre. Itt van hát ennek a vára várt évszaknak az első napja. Friss, tiszta fuvallattal, édes illattal érkezett. Már senki sem emlékszik a hideg, fagyos napokra. Mégis, mintha a természet úgy gondolná, becsapja a meleg és a madárének."

"Kate Billington zavartan kavargatta a kávéját. Fejét lehajtva menekült az örvénylő fekete ital látványába. Maga sem tudta, miért reméli, hogy az időhúzással át tudja ugrani a beszélgetés leginkább kellemetlen részét. Pedig ügyvéd volt, aki könnyen eligazodott a paragrafusok világában és nem tört rá a lámpaláz a tárgyalóteremben sem."

"- Gyerekek, gyertek fogat mosni! Utána megyünk aludni! - kiáltotta anya.

Levente nem akart menni. Vagyis nem akart aludni menni. Azért nem, mert sokszor rosszat álmodott. Azt pedig nem szerette."

"Meleg nyári délután volt. A 7 éves Levente és a 2 éves Szonja a kertben játszottak. Fogócskáztak. Aztán kacagva lehuppantak a fűbe.

- Katicabogár! - szólalt meg egyszer csak Szonja.

- Hol? - kérdezte Levi, és körülnézett."

"Szép, tavaszi szombat

délelőtt volt. Levente és

Szonja a szobájukban

játszottak."

"Beköszöntött az ősz, és vele együtt Dezső számára is megkezdődött az óvoda. Vidáman és kíváncsian kukkantott be az ovi kapuján. Majd anyukája kezét szorítva egyre óvatosabban baktatott a Mancsos csoport szobája felé. Medve néni mosolyogva köszöntötte az ajtóban."